Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

MESTERREMEKEK

ASZTALOS, BÚTORKÉSZÍTŐ Hazánkban okleveles adatokból a 15. század óta ismert az asztalos elnevezés. Nagyobb szerephez csak a nemesi és gazdagparaszti réteg esetében jutottak, mivel a szegényebbek csak kevés bútorral rendelkeztek, azokat is lóként maguk és paraszti specialisták, ügyesebb kezű falusi emberek készítették. A legrégebbi fennmaradt asztalos munkák 15-16. századiak. Az asztalosok a mesterségek közül a korán céhszervezetbe tömörülők között említenelőek. Asztalos mestereink rendszeresen vándoroltak, eközben közvetlenül is megismerkedtek a közép-európai újításokkal, stílusáramlatokkal. Nem ritkán egyes vándorló legények távolabbi, nyugat-európai országokat is felkerestek. Az asztalos mesterségben a hazai polgárság nemzetiségi összetételének, és a már említett vándorlásoknak köszönhetően rengeteg osztrák-német hatás mutatható ki. Ez a hatás a mesterség szókincsében is visszatükröződik. A 18. századra már elkülönültek egymástól a polgárság és a parasztság ízlése szerint dolgozó asztalosok, akiket vásári vagy virágozó asztalosoknak is mondtak. Nevüket onnan kapták, hogy a bútorokat megrendelőik ízlésének megfelelően festették, díszítették. Ezen asztalosoknak a legnevezetesebb központjai voltak: Baja, Békéscsaba, Debrecen, Fadd, Harta, Hétfalu, Hódmezővásárhely, Kalotaszeg, Kalocsa, Komárom, Miskolc, Rimaszombat, Sátoraljaújhely, Szekszárd, Tiszafüred, Torockó, Tótkomlós, Váralja. Az egyes bútorkészítő központok az általuk használt formavilág, alapszínek, motívumok alapján különíthetőek el és ismerhetőek fel. Székecske (Itsz. 86.31.1) Készítette: Szabó Lajos Készítés helye: Szegvár Készítés időpontja: 1980os évek M: 13,5 cm, Sz: 7 cm, H: 7 cm