Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)
A MUNKÁBA VALÓ BELENEVELÖDÉS
való belenevelődés. Ha a szülő, a nagyszülő vagy maga a gyermek készít játékot, abban is benne van a nevelés szándéka, hiszen a felcseperedő gyermek ennek során ismerkedik meg a körülötte található anyagokkal, a kézműves szerszámokkal és technikákkal. Egykoron számtalan játékeszköz konkrétan azzal a céllal készült, hogy a gyermekek elsajátítsák a paraszti munkákat a kenyérsütéstől a szövés-fonáson át az ökrök fogatolásáig, hogy mire felnőnek, mindenhez értsenek, mindenben jártasak legyenek, ami majd jó gazdává vagy gazdasszonnyá teszi őket. Az egyik legnevezetesebb paraszti önéletíró, a széki Győri Klára így emlékezett vissza a munkára való neveléséről: „Sokszor szóvá tette az apám: Úgy kell fiam szokni, hogy dolog mindég legyen a kezedben. Az idő pénz. S nézzétek, fiaim, mi is megnézhetjük, más mennyit kapál, vagy más mennyit arat. Amíg a szemmel látsz, látszik, mekkora a friss kapálás, s az aratásnál a darab is, de a kalangya is árulkodik. Na, mi igyekezzünk, ne lássék rossz rólunk." Gyökeres változás a munkába való belenevelődés kapcsán az 1950-es évektől következett be azokon a területeken, ahol a kollektivizálás és az erőszakos iparosítás révén a tanyák és falvak lakosságának mind nagyobb része vállalt munkát a szövetkezetekben és a gyárakban. Ez egyet jelentett a családok több generációs együttélésének és a családi gazdaságoknak a felbomlásával. Saját családi gazdaság hiányában már nem volt olyan nagy szükség a gyermekek munkaerejére, de idő és lehetőség is kevesebb adódott a munkára való nevelésükre, hiszen, ha szüleik gyári munkássá lettek, a nap nagy részét távol töltötték tőlük. Amennyiben pedig nem tudták az ingázást választani, és a családjukkal a városba költöztek, akkor az unokáknak a nagyszülőkkel való mindennapos kapcsolata is megszakadt. A nyári egy-két hetes „falusi vakáció" idejére szorítkozott a gyermekek találkozási lehetősége a nagyszüleik által még ismert földművelési módszerekkel, kézműves technikákkal, étkezési szokásokkal, életstratégiákkal. A munkára való nevelésben, az egyes szakmák és mesterségek elsajátításában napjainkban mind nagyobb szerepet kaptak az iskolák, szakiskolák. De a hagyományőrző vidékeken, ahol az agrár-technikai fejlődés szintje még alacsonyabb, vagy a sok kézi munkát igénylő művelési ágak esetében, mint például a fóliás zöldségtermesztés, a gyermekek munkába való belenevelődésére még mindig sok lehetőség adódik. Ilyen környezetben a szülők a gyermekekben látják a gazdaság továbbvivőit, akik majd leszüretelhetik fáradságos életük gyümölcseit.
