Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

A MUNKÁBA VALÓ BELENEVELŐDÉST SZOLGÁLÓ JÁTÉKOK A SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM ÉS MŰHELY GYŰJTEMÉNYÉBEN

A MUNKÁBA VALÓ BELENEVELŐDÉST SZOLGÁLÓ JÁTÉKOK A SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM ÉS MŰHELY GYŰJTEMÉNYÉBEN Ahogyan már az előző fejezetben is utaltunk rá, egykoron közvetett módon szinte minden játékkészítés, játéktárgy és játékalkalom a munkába való belenevelődést segítette elő. A belenevelődést szolgáló népi játékszerek funkciójukat tekintve lényegében három főbb csoportra oszthatóak. Az első ilyen, jól elkülöníthető csoportot azok a kisméretű munkaeszközök alkotják, amelyek kifejezetten a gyermekek munkavégzésére készültek. Ezek olyan, a gyermekkézbe illő, a gyermekek adottságait és anatómiai méretét követő, munkavégzésre alkalmas szerszámok, amelyekkel a cseperedő gyermekek életkoruknak megfelelően segítséget nyújthattak szüleiknek. Ilyenek például a kisgereblye, kissöprű, kislapát vagy kiskés. A második csoportba azokat a tárgyakat sorolhatjuk, amelyekkel a különböző játékalkalmak keretében a gyermekek valamely munkát vagy munkafolyamatot utánozva játszottak. Ezek legtöbbször méretük, anyaguk, illetve teherbírásuk folytán sem alkalmasak tényleges munkavégzésre, mint például a kis cserépedények. A harmadik csoportot azok a tárgyak alkotják, amelyek nagy valószínűséggel sosem funkcionáltak úgy, mint játéktárgy. Ezek olyan kisméretű makettek vagy működőképes modellek, amelyek a paraszti élet egy-egy munkafolyamatát, mozzanatát jelenítik meg. Igényes, nem egyszer művészi szintű kivitelezésük révén inkább dísztárgy szerepét töltik be. Ilyenek például a szegvári Szabó Lajos által alkotott szőlőfeldolgozó eszközök. A funkció mellett tanúságos a készítők és motivációjuk kérdését is körüljárnunk a munkába való belenevelődést szolgáló játéktárgyak kapcsán. Mint azt már említettük, legtöbbször az első játékokat a szülők, nagyszülők és nagyobb testvérek készítették a kisgyermek számára. Egy-egy ügyesebb kezű nagyapó által kifaragott kis ostornyél, lovacska vagy a nagyanyó által készített rongybubácska mintegy azt a kívánságot is kifejezte, hogy a gyermek felnőve ugyanilyen szépen tudjon faragni, varrni, magáról és a családjáról gondoskodni. Ugyanezt a célt szolgálták a bölcsőbe tett kis munkaeszközök is, amelyekkel a gyermek szerencsés életútját igyekeztek biztosítani. Természetesen maguk a gyermekek is készítettek kis eszközöket, amelyekkel munkájukat igyekeztek megkönnyíteni. Ennek érdekében például