Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Körösi Mária: A népek szenvedése nem térképezhető - vagy mégis?
a gazdasági élet minden tartozéka, e páratlan földrajzi egység a maga kivételesen gazdag természeti erőforrásaival mind itt vannak! Lehet-e ennél láthatóbbá tenni az emberek, a népek szenvedéseit, ha elszakítják őket a magyar föld adta helyzetükből? Hisz ehhez a földhöz a soknemzetiségű magyarságot értelmi, gazdasági, s érzelmi értékek, s szálak fűzik, s kötik örökre... Amikor Cholnoky a maga jellegzetes harcos modorával megírta Magyarország területének épsége tudományos földrajzi szempontból című értekezését (Cholnoky 1920), akkor szinte hallom, amint ellentmondást nem tűrő hangon a szentenciát mondja: "E medence lakosságának összetartozandóságát csakis a gazdasági egymásrautaltság alapozza meg! Apelláta: nincs!...A magyarság és az európaiság egymástól elválaszthatatlan!" Munkásságának, a béke előkészítés rendkívül felelősségteljesfeladataiban kihangsúlyozott megállapításai mindmáig igazak. Igazak az akkor megfogalmazott, jövőbe mutató gondos intelmek is. Azok a földrajztudósok és munkatársak, többek között Bátky Zsig- mond, Fodor Ferenc, Hézser Aurél, Kogutowicz Károly, Littke Aurél, Teleki Pál és még sokan mások, akik elkészítették az 1012 szelvényből álló néprajzi térképet, lelkűkben megszenvedték minden egyes térképjel, határvonal, település sorsát, az emberek életét, munkáját, a magyar történelem korszakait. Mindeközben a rendelkezésükre álló rövid időt is le kellett győzniük (Fodor-Cholnoky-Teleki 1920). Amennyiben jól belegondolunk, a népek szenvedéseit megörökítő térkép rázta fel a korabeli közvéleményt. S ugyanez a térkép - melyet vagy irredentának, vagy épp nem időszerűnek, vagy „misztikusnak” ítélve, vagy egyszerűen a feledésnek szánva - ma ismét joggal került a közvélemény érdeklődési körébe. Teleki Pál 1934-ben Politikai és adatanyag címmel írt értekezésében (Teleki 1934) Európa szerepét emeli ki, de minden szava, gondolata a magyar nemzet életére is vonatkozik. A világháború után a politikusok nem törődtek mindezekkel a tényekkel és tanulságokkal. Nem is vették észre azokat. Éles határokat vontak, nyers és egyértelmű elhatározásra, illetve nyilatkozásra kényszerítették az embereket, sőt legtöbbször hiányos ismeret alapján senkit sem kérdezve, szét- és összekapcsoltak nagy embercsoportokat, népeket területükkel együtt. Azt hiszem, ma már széles e világon sokan tudják, hogy a politikusok akkor nem álltak feladatuk magaslatán, ezt néhányan közülük maguk is belátták. De valljuk be, nem csak ők a hibásak, de dokumentációjuk is hiányos volt. Amint a XIX. század egész ideológiája a quantitás jegyében állott, úgy sok részletkérdés szemléletében is a mennyiség és annak eleme a szám dominált. A szám pedig, főleg az állam szolgálatában álló szám, sok mindent hamisan éles világításba helyezett. Könnyű áttekinthetőségénél, világosságánál fogva volt meggyőző. Amit számszerűen nem lehetett visszaadni, azt homályba állították, individumok, akik soha nem egyenlők, kényszerűen összeadható számokká lettek, kategóriák léptek előtérbe életegységek helyett. Pedig az emberiség igazában ilyenekből áll. 1931-ben Teleki Az európai probléma című nagyhatású cikkében (Teleki 1931a) már kitért a Népszövetségre, amelyhez a béketárgyalások idején jogunk lehetett fordulni „orvoslásért". Ugyanis 1920. március 8-án a Külügyminiszterek és Nagykövetek Tanácsa napirendre tűzték a magyar határok lehetséges korrigálását. Természetesen a várható vita kialakult, amelynek a végén a brit külügyminiszter Lord Curzon javaslatára „megengedték", hogy amennyiben a határmegállapító bizottságok „alapos helyszíni vizsgálat eredményeként úgy találnák, hogy bizonyos helyeken igazságtalanság történt, és módosításra van szükség joguk legyen jelenteni véleményüket a Népszövetségnek." Idézett írásában Teleki így folytatja: „...A történelem nem másolni, hanem ítélni tanít...a Népszövetség és a világ benne képviselt részeinek tömörülése és az európai államok összessége közt lényegbeli különbség van. A népszövetség nem személyesít meg egy egyéniséget (individualitást). A népszövetség egy kompromisz- szum. Az államok, melyek benne összeültek, a tájak, amelyekben ezek az államok alakultak és fennállnak, mind a mai napig egyenként, vagy csoportonként önálló gazdasági, politikai, szellemi és mondhatnék, lelki életet éltek. ...Európa problémái történelmileg fejlődtek. Európa nem kompromisszum, hanem szerves életegység (organizmus) és alig van a világon még egy organizmus, amely ilyen bonyolult lenne. Ezért Európát nem lehet kompromisszumos szerződésekkel meggyógyítani. Európát csak saját organikus valóságának önereje, élni akarása, tehát népeinek és e népek vezéreinek egészséges, melléktekintetektől nem befolyásolt akarata gyógyíthatja meg.”9 A magyarság és Európai népeinek sorstörténelme összefügg. Ahogy Magyarországot nem lehet Európa nélkül elképzelni, úgy Európát sem Magyar- ország nélkül. Eredeti, megcsonkítatlan területével Európa közepén történő fekvésével, az Európát meghatározó 5 legnagyobb állam területi nagyságával közel megegyező ország meghatározó szerepet töltött be e kontinens fejlődésében. 7i
