Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Körösi Mária: A népek szenvedése nem térképezhető - vagy mégis?
Azok a „jóslatok”, amelyeket a béke előkészítés idején összefoglalóan már olvashattunk, sokkal markánsabban, sokkal beleérzőbben, sokkal dokumentáltabban éltek akkor, s újraélednek napjainkban. Cholnoky Jenő tudását, szeretetét, tiszteletét hazája iránt átadta Teleki PÁLnak, aki bizonyított mesterének. Szívszorítóak azok a sorok, amelyeket a hajdani tanár a hajdani tanítvány emlékezetekor írt, s mondott el a Magyar Földrajzi Társaság 1941. április 24-én tartott rendes közgyűlésén „A háború szerencsétlen vége után az ő munkásságát teljesen lefoglalta a béketárgyalások előkészítése. Itt mutatta meg csak igazán, hogy milyen széleskörű tudása van és hogy mennyire tudja a történelmi, politikai és gazdasági jelenségeket a földrajz megvilágításába helyezni... Teleki Pálé az érdem, hogy olyan módszert talált ki, amelyet semmiképp sem lehet részrehajlónak mondani... A szakértő bizottságnak ő volt az egyetlen tagja, aki az antant ellenségeinek országából származott. A bizottság többi tagja mind semleges államokból való volt. Teleki a bizottságot meggyőzte térképrajzoló módszerének helyességéről s ezen az alapon is terjesztették elő szakértő véleményüket. Ezzel azt lehet mondani, hogy a Teleki-féle módszer nemzetközi szankciót nyert, s a „Carte-rouge” valóban az igazságot tünteti föl.” A Földrajzi Közlemények 1937. évi számában szerényen húzódik meg egy cikk Teleki PÁLtól, melyet a szerkesztők a cikk fontossága és érdekessége miatt, valamint, hogy a magyar olvasók is tudjanak róla iktatták e számba (Teleki 1937). Az írás korábban már franciául és angolul is megjelent. „Nemrégiben felhívták a figyelmemet a „Revue de Transylvanie” egyik számára, amelyben Somesan professzornak egy cikke jelent meg. A cikk azzal foglalkozik, amelyet én rgrg-ben rajzoltam s amely azóta több kiadást ért meg. A cikk csupa támadás... Somesan mindenekelőtt térképem módszerét támadja... 7979-ben, Párisban, a magyar békedelegáció Magyar- országról olyan néprajzi térképet mutatott be a nagyhatalmak delegációja előtt, amely 7.200.000 mértékű topográfiai térkép után készült s amelyen minden 1000 lakost egy nagy kör, minden 500 lakost ennek megfelelő félkör, minden 100 lakost a nagy kör területe egytizedének megfelelő kis kör és minden 25-75 lakost megfelelő kisfáikor jelzett. Olyan térkép ez, amelynek pártatlanul szigorú tárgyilagosságát mindenütt elismerték. Bemutattunk továbbá egy 7:900.000 mértékű térképet, amelyet Lux és Dörre mérnökök rajzoltak... ...A román delegáció viszont „a Kárpátok és a Tisza közötti oláhságot” feltüntető térképet mutatta be a békedelegáció előtt... Itt említem meg, hogy az én „ál-tudományos" térképem azóta számos tudományos kiadványban megjelent - így a „Hundertjahr-Ausgabe der Seydlitze sehe Geographie"-ben is, ezt pedig mindenütt mintaszerű munkának ismerik el... ...szükségtelennek tartom, hogy olyan kifejezéseket használjak Somesannal szemben, mint amilyenekkel ő térképemet illette: „Teleki térképe szörnyűség...’’, „valóságos merénylet a jóerkölcs és a tudomány ellen". Az ilyesmit visszataszítónak tartom, - az elmondottak bőven elegendők ahhoz, hogy Somesan „javított” térképéről kimutassuk annak helytelenségét, valamint annak hitelt nem érdemlő voltát."'0 A természet adta, szétszakíthatatlan földrajzi egységet is bizonyító, magyar haza térképekre is megálmodott, tudományos pontossággal megrajzolt mivolta soha nem hagyta nyugodni a Magyarországot minden észérvet nélkülöző megcsonkítok „lelkiismeretét", és ugyanígy vagyunk ezzel, a Rónai András által szerkesztett Közép-Európa Atlasz sorsával is, amelyet az Államtudományi Intézet adott ki 1945-ben (Rónai 1945). Ez az Atlasz - ahogy azt Rónai András meghatározta - megörökítette Közép-Európa képét a XX. század közepén. A történelem ismét úgy hozta, hogy ha más attitűdökkel is, de ismét célszerű nem csak szavakkal „beszélni" Trianonról, hanem térképpel a kézben kell népek, nemzetek, emberek sorsát, azok történelmét e nagyszerű dokumentumok birtokában újraértékelni és tanítani. Olvassuk el Rónai András 1943-ban megjelent munkájának összefoglalását (Rónai 1943), s nem csak példaértékű tudományos igényesség tárul elénk. Utólagos bizonyítása is e dokumentum annak a rengeteg adatot felkutató és rendszerező, majd térképekre vitt munkának, amelyeket a béketárgyalásokat is megelőző, de már az arra felkészülő egyéni és csapatmunka végzett. Rónai András, amikor felidézte e térképek munkaasztalokon születő egyre csak növekvő meny- nyiségeit, majd a kiterített térképeken milliméterről milliméterre magyarázta számomra azokat a történelmi időket, s mindennapokat, a térképen megjelenített színeket, az emberi sorsokat, akkor döbbentem rá, mennyire hiányosak, mennyire sematikusak voltak addigi tanulmányaim. Ezek az órák közel egy évtizeden át a politikai földrajz tanulásának, s a történelmünk újratanulásának ajándékai voltak számomra Rónai András professzor úrtól. Most, amikor e munkájának utolsó mondatait leírom, kérésem is van az olvasóhoz. Senki ne elégedjen meg 72
