Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő 1910. évi utazása Skandináviában és a Spitzbergákon
5. Részlet Cholnoky XXIX. számú terepnaplójából, 1910. augusztus 3. vo/na bűvösebb panorámát összehozni. Különösen fenséges volt a fjord bejáratánál. A szárazföldet vészesen sötétfelhőzet takarta, a hegyeket vastagon beburkolva...a fjord déli bejárójánál a Linné Mts és a Smoland Ridge közt hatalmas gleccser jő le, ez a tájék csak kevéssé volt fedve s a Nap is megsütötte.... Igazán szebbet festeni sem lehet. ...Éjfél után 2 órakor horgonyt vetettünk a Safe Bayben a hatalmas Kjerulf-gleccser előtt. 1910. augusztus 3. szerda. Reggel a Safe Bayben fordultunk egyet a hajóval, hogy a Kjerulf gleccsert megnézzük. Három fő ágból származik, amelyek Nunatakok közt jönnek le, s a tenger partján egyesülnek, egy valóságos antarktikus lábazati gleccserré. Minden ágnak külön jégbarlangja látszik kijönni a tengerre. A Jégfalat többször fotografál- tam és rajzoltam. Gyönyörű az a két kis meredek glecs- cser, amelyik a Safe-Bay nyugati oldalán jön le. A nyugati oldal előtt szép kavicsturzás húzódik végig...” Cholnoky Jenő augusztus 7-én az Ekman-öbölben hajózva eljutott a Seftström-gleccserhez, mely a szárazföldről előretörve nyomul fel a kis Cora-szigetre. A gleccser visszahúzódását követően egy morénával fedett hatalmas jégdarab a szigeten maradt. A helyszínen tapasztalták, hogy a gleccsermaradvány homlokmorénájában olyan tengeri állatok és kőzetdarabok voltak, melyek a szigetet a szárazföldtől elválasztó, mintegy 30-40 méter mély tengerszorosnak a fenekéről juthattak a szigetre. A különös jelenséget Cholnoky fényképeken és rajzon dokumentálta. Periglaciális jelenségek a Spitzbergákon Cholnoky az Advent-öbölben a Nondenskjöld- hegységben tett több kirándulást, paleontológus és geológus kollégái társaságában. Ezen az úton készítette el a körperemes kőfülkék garatjairól és garmadáiról, valamint törmelékkúpjairól azokat a klasszikussá vált rajzait, melyek a mai napig idézettek a szakirodalomban (Borsy 1993, Szabó 1968, Székely 1993, Veress 2007). A tömegmozgások, szabálytalan periódusú partomlások, valamint törmelékkúpok és törmeléktakarók keletkezése tárgykörében Cholnoky olyan alapvető geomorfológiai megfigyeléseket rögzített, melyek a mai napig illusztrálják a természetföldrajzi egyetemi tankönyveket. A Spitzbergákon tett, mindössze két hetes tanulmányút másik nagy hozadéka a kőpoligonok kialakulására vonatkozó elmélete, melynek ábráit Cholnoky Jenő ezen az utazáson rajzolta meg. A kőpoligonok keletkezésére vonatkozó magyarázata, a fagynyomás hatására történő törmelékmozgás irányainak felismerése, Cholnoky legidőtállóbb érdeme. Kétségtelen tény, hogy a periglaciális területek jelenségeit, a fagymintás szerkezeti talajokat, a felszínt behálózó sokszögformákat a svéd Sven Lóvén már 1837-ben leírta, s Frederik V. Svenonius geológus 1880-ban ismertette, majd Cholnoky személyes ismerőse, Otto 55
