Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő 1910. évi utazása Skandináviában és a Spitzbergákon

4. A kongresszus Ai számú tanulmányújának résztvevői, Oscar Halldin (Stockholm) felvétele

CHOLNOKY két nunatakot rajzolt le a norvég partok előtt Fuglővel szemben, illetve a sarkkörön található Hesmandö szigetét, „...a nagyszerű vonásokat a jégkorszak eljegesedése faragta rá a hegyekre és a rettenetesen merész formák zordságát nem enyhíti a növényzet és nem enyhíti az a gyors lepusztulás, amely csak melegebb égövek alatt lehetséges. Itt ugyanis a kőzetek nem mállanak el, csak igen lassan, azért a folyóvíz nem tudja megtámadni a kőzeteket. Hozzájárult még az is, hogy azok a folyók, amelyek ma pompás vízesésekben zuhognak le a hegyekről, nem tudnak völgyet vágni, mert nincs hordalékuk, hisz mindegyik tóból folyik ki, márpedig nagyon ritka eset, hogy ezeknek a sziklamedencés tavaknak a partján turzások keletkezzenek...valóban, az éghajlat a legnagyobb mester, amely sivatagokat, itáliai tájképeket, forróégövi őserdőket, szibériai fenyvesrengetegeket, vagy norvég sziklavilágot tud elővarázsolni.”

Ezen utazás megállapításai okán joggal jelenthetjük ki, hogy Cholnoky Jenő tekinthető a hazai klimatikus geomorfológia úttörőjének.

Tromsöben Cholnoky a város közelében található lapp telepet is megnézte, s megfigyeléseiről, lapp kunyhóról, rókacsapdákról kitűnő ceruzarajzokat készített.

Tereptanulmányok a Spitzbergákon

Cholnoky Jenő svéd kollégája, Gerard De Geer professzor szervezésében, Tromsöből kiindulva a 850 tonnás, 1890-ben épített Aeolus hajó fedélzetén, 1910. július 30-án indult el a Spitzbergákra. Rendelkezésére állt mindaz a szerteágazó brit, svéd és norvég szakiroda- lom, melyet a szervezők biztosítottak. így igen pontos előismeretekkel rendelkezett a Spitzbergák földtani felépítéséről, geológiai viszonyairól, különös tekintettel a szénbányászat feltételeire, valamint a paleontológiái feldolgozások eredményeire. Feltételezhetően ismerte Balthasar Keilhau (1797-1858) norvég geológus, Sven Lóvén (1809-1895) svéd tengerbiológus, több svéd sarkvidéki expedíció vezetője, Otto Torell (1828-1900) svéd glaciológus műveit, s bizonyíthatóan használta Elling Carlsen (1819-1900) norvég tengerész, Adolf Erik Nordenskjöld (1832-1901) finn származású svéd geológus, valamint Alfréd G. Nathors (1850-1921) geológus, a svéd Természettudományi Múzeum (Naturhistoriska riksmuseet) munkáit. Otto NoRDENSKjöLDel személyes baráti kapcsolatban volt és a Spitzbergákon ismerkedett meg a német felfedező utazóval, Wilhelm FiLCHNERrel.

Augusztus 2-án rossz időben, jégtáblák között hajózva jutott el az ls-fjordhoz. így örökítette meg naplójában első benyomásait: „A fekete tengervíz a láthatáron, a benne úszó, csillogóan fehér, napsütötte jégmezők, a hegyek végtelenül finom rajza, a tiszta ég gyönyörű, halvány sima: mintha álomkép volna. Lassan kifejlik az Isfjord bejárata, majd az északra fekvő Foreland. A nap mintegy 700 magasságából, ragyogóan süt s a hajó csendesen megindul a fjord felé. Mesterségesen nem lehetett

54