Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
IN MEMORIAM - Dr. Jáki Katalin: Emlékezés egy tudós tanárra, dr. Göcsei Imrére
között szerepeltek, így megnyílt az út a főiskolai és egyetemi tanulásuk előtt. Ennek eredményeként az ország minden pontján számtalan tanítványa tanított, mint földrajz tanár. Több mint 20 évig tagja volt az MKM tantervi bizottságának, így érdemben alakíthatta az általános iskolai, középiskolai földrajzi tantervek tartalmát és a hozzá rendelhető óraszámokat. A tanítás mellett nagyon komoly publikációs tevékenységet folytatott, élete során több, mint 160 cikke, tanulmánya, könyve jelent meg. Ez még olyan egyéntől sem kis teljesítmény, aki, csak kutatómunkával foglalkozik, hát még egy „vidéken élő középiskolai tanártól", jelentős számú tanulmánya jelent meg a Földrajzi Közleményekben és a Földrajzi Értesítőben. Nagy hangsúlyt fektetett a földrajzot népszerűsítő, közérthető, a nagyközönségnek szánt úti élmények megjelentetésére is. Publikációi jelentek meg A Földrajzi Zsebkönyvben és a Föld és Ég című folyóiratban, illetőleg több mint 30 cikke jelent meg a megyei napilapban, a Kisalföldben. A felsoroltakon kívül hosszú évtizedekig tagja volt a Földrajztanítás című folyóirat szerkesztőbizottságának és számtalan módszertani cikke jelent meg a folyóiratban. Cikkei élvezetes, érdekes stílusáért nagyon népszerűek voltak. Egyszer egy riport során így nyilatkozott kutatómunkájával kapcsolatosan: „...szeretek dolgozni és ezért végeztem a tanítás mellett másféle munkát is. Úgy gondoltam érdemes a megyében azokat a területeket feldolgozni, mivel kevés igazán tudományos értékű munka született előzőleg a megye kistájairól.” Mivel a legkisebb részletekre kiterjedő alapos kutatásokat folytatott terepbejárásai során, ezért a Kisalföld tájegységeit ő ismerte a legjobban és legpontosabban. Munkásságával országos tekintélyt vívott ki magának, sokszor vezetett külföldi földrajz tudósokat és mutatta be a Szigetköz, Rábaköz, Pannonhalmi-dombság érdekességeit. Még olyan nagy tudós egyéniségeknek is tudott újat mutatni, mint Kéz Andor, Bulla Béla, Pécsi Márton akadémikusoknak, Kádár László, Székely András professzor uraknak. Ők is elfogadták a véleményét az adott területen elért kutatási eredményeit, geomorfológiai értékeléseit tekintve. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját A Szigetköz természetföldrajza címmel. Foglalkozott vízföldrajzi kérdéssel is a Duna, a Rába és a Marcal folyókkal kapcsolatosan jelentek meg cikkei. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy kutatási témái nem csak a természetföldrajzot ölelték fel, hanem gazdaságföldrajzi témákkal is foglalkozott, így több cikkben is bemutatta Győr gazdasági szerepét, a város fejlődését, változásait. Göcsei Imre 85 éves születésnapi köszöntőjén (Fotó: Szűk Ödön) Sokoldalú érdeklődését bizonyítja, hogy foglalkozott felfedezés történettel is, így került sor a Magyar Rádióban elhangzott előadás-sorozatára, amiből később könyv is született Az ismeretlen vándori címmel. Szerteágazó munkálkodásához hozzátartozott a MFT- ban kifejtett tevékenysége is. 1948-ban lépett be a Földrajzi Társaságba, 1981-ben hozta létre a MFT Kisalföldi Osztályát, amelynek haláláig ő volt az elnöke. Egyik nyilatkozatában így indokolta meg, hogy mi motiválta e tevékenységét „Szerettem volna minél több földrajztanárt bekapcsolni a Társaság tevékenységébe, az egyes üléseken olyan előadásokat szerveztem, amelyek a kollégák továbbképzését szolgálták. Fontos szempont volt az is, hogy helyben jussanak hozzá tanáraink a továbbképzésekhez, így számtalan kihelyezett ülésük volt a megyén belül Sopronban, Mosonmagyaróváron, Csornán, Kapuváron. így sikerült elérni, hogy ne csupán a megyeszékhelyen jussanak hozzá tanáraink a tudomány, vagy a tanítás során felhasználható módszertani újdonságokhoz." A MFT-ban nagyon aktív munkásságot fejtett ki, mint a Társaság választmányának tagja. Két vándorgyűlés fő szervezője is volt Sopronban és Győrött. Földrajztanárok Nyári Akadémiáját rendezte meg Győrben 1976-ban. Számos kirándulást szervezett Csehszlovákiába, Erdélybe, Ausztriába, Lengyelországba és a hazai tájakra. Aktívan részt vett a TIT győri és Győr-Sopron megyei elnökségének munkájában, megszámlálhatatlan előadást tartott a TIT keretén belül. Kitüntetései: 1957 Oktatásügy kiváló dolgozója; 1964 Kiváló tanár; 1970 Szocialista földrajzért/Pro Geographia; 1972 TIT aranykoszorús jelvény; 1973 Állami Díj; 1985 óta tiszteleti tagságot kapta meg; 1991 Lóczy-érem a MFT-tól; 1992 Széchenyi-díj; 1993 Kiváló Ismeretterjesztő TIT; 1995 Szent-László érem (a győri önkormányzat legmagasabb kitüntetése); 1998 Bugár Pál emlékérem (TIT); 2003 Lengyel Alfréd kitüntetés (TIT). Dr. Jaki Katalin 148
