Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Pergel Antal: A földrajztudomány és a politika viszonya az ankarai magyar követ 1942. április 10-i jelentése alapján
A FÖLDRAJZTUDOMÁNY ÉS A POLITIKA VISZONYA AZ ANKARAI MAGYAR KÖVET 1942. ÁPRILIS 101 JELENTÉSE ALAPJÁN A Magyar Országos Levéltárban a két világháború közötti magyar-török kapcsolatokat kutatva került a kezembe a Külügyminisztérium Politikai Osztályának iratanyagából egy érdekes diplomáciai jelentés. A 46/P0I.-1942 számú jelentést Vörnle János ankarai magyar követ küldte 1942. április 10-én Kállay Miklós miniszterelnöknek, aki ideiglenesen a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte. A jelentésben Vörnle kifogásolja Dr. Cholnoky Jenő földrajztudósnak a Pesti Hírlapban 1942. március 31-én az Árvizek, belvizek című cikkének egyes megállapításait, s az eset egyben rávilágít a politikusi és a tudósi morál, valamintetika közötti különbségekre is. A dokumentum történelmi hátterét a XX. század első felének Magyarországot érintő legfontosabb eseményei adják. Az első világháború idején Dr. Cholnoky Jenő nemzetközileg is elismert kiváló földrajztudós, egyetemi tanár volt. Dr. Vörnle János (1890. január 16 - ?) ekkor diplomata pályájának kezdetén tartott. Az I. világháborút követően Cholnoky és Vörnle pályája a külügyminisztériumban találkozott. Itt Cholnoky a Béketárgyalásokat Előkészítő Irodán gróf Teleki Pál munkatársaként a magyar békedelegáció számára állított össze tudományos anyagot. Céljuk az volt, hogy a háború utáni országhatárokat Magyarország számára a győztes nyugati hatalmak igazságosabban jelöljék ki. Cholnoky ekkor találkozott a tudományos és a politikai elvek közötti különbségekkel, amelynek következményeként a külügyi tevékenységet nem szívesen végezte. „Mert el kell ismernem, hogy a diplomácia a tudóstól megkívánja a tendenciózus beállítást. Nekünk magyaroknak nem kellett sem ferdíteni, sem hazudni, mint az oláhoknak és cseheknek. A mi igazunk napnál világosabb" - írta diplomáciai munkájáról.' A magyar békedelegáció számára készített iratanyag, a földrajzi és politikai érvek nem győzték meg az antant hatalmak képviselőit, így került sor a trianoni békediktátumra. Ettől kezdve a magyar külpolitika egyik legfontosabb célja Trianon revíziója lett, s a külügyminisztérium minden munkatársa, köztük Vörnle János is ennek érdekében tevékenykedett. A revízió első eredményeire azonban közel két évtizedet kellett várni. 1938-ban az első bécsi döntés nyomán a Felvidék déli része, 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben pedig a második bécsi döntés nyomán Észak- Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz. A revíziós sikerek örömét csak az homályosította el, hogy azok Németország és Olaszország közreműködésével születtek, s amint azt gróf Teleki Pál is tudta, a tengelyhatalmak veresége esetén elveszhetnek. 1939. szeptember i-jén újabb világháború robbant ki, amelynek kimenetelével Teleki az Észak-Ameri- kából nyert információk alapján tisztában volt. Ezen információk szerint az USA hadba lépése döntő módon hat a háború menetére, a harcok befejezését követően pedig az USA és a Szovjetunió lesz a két mértékadó hatalom. Az utóbbinak döntő szava lesz Közép- és Kelet-Európa sorsának alakításában. Teleki legfőbb célja ezért az volt, hogy Magyarország háborúba lépését megakadályozza. A délvidéki revízió lehetősége azonban fölborította a magyar miniszterelnök terveit. Németország igényelte Magyarország katonai részvételét, Nagy-Bri- tannia kormánya pedig jelezte, hogy Magyarország akkor is a tengelyhatalmak oldalán lép hadba, ha azt a jugoszláv állam fölbomlását követően teszi, s a délvidéki magyarok védelmével indokolja. Teleki a háborúba lépés felelősségét nem viselte el, s halála figyelmeztetés volt a magyar külpolitika számára. Vörnle János ebben az időben a külügyminiszter helyetteseként dolgozott. A külügyminisztérium munkatársainak egy része közismerten angolbarát, míg másik része németbarát volt. Vörnle ez utóbbiak közé tartozott, s részben ezért, részben pedig rideg magatartása miatt nem volt népszerű a külügyminisztériumban tevékenykedő diplomaták körében. Amennyiben az emberi aspektust vesszük figyelembe, úgy az angolbarát Teleké követő Bárdossy László miniszterelnöksége idején Vörnle elérhette volna diplomáciai pályájának csúcsát, a külügyminiszteri tisztséget. Ezt a vágyat az is erősíthette, hogy Bárdossy maga irányította a külügyminisztériumot is. Vörnle valószínűleg joggal hihette, hogy előbb utóbb a miniszterelnök őt nevezi ki a külügyminisztérium élére. Bárdossy azonban nem volt kifejezetten németbarát politikus. Igaz, hogy miniszterelnöksége idején, 1941-ben fél éven belül Magyarország hadiállapotba került a Szovjetunióval, Nagy-Britannia hadat üzent Magyarországnak, a magyar kormány pedig az USA-nak. Ezek mögött azonban nem a miniszterelnök németbarátságát, inkább az őt körülvevő szerencsétlen körülményeket, s természetesen még szerencsétlenebb külpolitikai lépéseit kell keresnünk. Bárdossy és Vörnle között valószínűleg olyan el104
