Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - Rózsafi János - Stencinger Norbert: A 17-es honvéd gyalogezred harcainak nyomában a Doberdó-fennsíkon

tály irataiban és ezrednaplókban sikerült korabeli térképvázlatokat is találni, amelyek segítségével 2007 nyarán” megkezdődött a helyszíni bejárás. Korábbi kutatóútjaink során már kellő helyismeret­re tettünk szert, ezért célirányosan indulhattunk a 3-as Biene felé, ahol a nagy vegetáció ellenére sike­rült megtalálni az egykori robbantás nyomán kelet­kezett bombatölcséreket. Az olasz és magyar árkok maradványainak elhelyez­kedése magyarázatot adott arra, hogy miért éppen ezen a frontszakaszon erőltették az olaszok ezt a sajátos harcmodort. A terep magyarok által védett része kiugró bástyaként emelkedett az olasz védő­szakaszok fölé. Ez kedvezett az olasz műszaki ala­kulatoknak, így a védelmi állásaikból könnyebben indíthatták aknafolyosóikat a honvédek által védett árkok alá. Az olaszok által robbantott krátereket a magyar honvédeknek súlyos harcok árán sikerült megtartaniuk, és bekötniük a saját védőállásukba. A kráterek és árkok rendszere még ma is jól látható az egykori védelmi szakaszban. „...megindult a rettenetes gáztámadás...”33 1916. június 29-én a gáz is fegyverré vált a Doberdón. A Monarchia hadvezetése által megtervezett, és nagy titokban előkészített gáztámadás megindításá­hoz már csak percek voltak hátra. Hajnalodott, amikor a gáztámadásra kiképzett és felkészített utolsó honvédek is felértek a Monte San Michelen fekvő, sok helyen már rommá lőtt állások­ba. Az első vonalban, ahová a palackokat beépítet­ték, csak a szakemberek mehettek be, a többiek a felvételi árkokban várakoztak. így emlékezett az utolsó percek eseményeire József főherceg, a VII. hadtest parancsnoka: „...5 órakor a gázzászlóalj parancsnokság jelenti, hogy a gázkibocsátással várni tovább nem lehet, mert a gázszelepek kinyitására szol­gáló jelzések leadását elrendelte, és pedig: 5 óra 7 perckor az 1. 5 óra 12 perckor a 2. rakétajelzés fog történni..."34. így számolt be ugyanezekről a történelmi pillanatok­ról az ezredkönyvben a visszaemlékező: „...egyszerre sárga rakéták röppenek föl, elhallgatnak az ágyuk, a szapőrök lecsavarják a gázpalackok fejét, pár pillanat alatt sárgás - zöld felhő borul a Mt. St. Michelere ...3!" A gáz kibocsátása közben balesetek is történtek. A 8. Bienében az ólomcsövek megsérültek, deformá­lódtak és ennek következtében a gáz egy része a sa­ját állásokba ömlött vissza. Ez rövid időre zavart és pánikot idézett elő. Itt tartózkodott Vár ady Károly százados, aki így írt az eseményről: „...az állásokban még bugyborékolnak a gázpalackok, de megdöbbenve állapítom meg, hogy néhány palack elferdült csöve fe­lénk ontja a gázt, amin a gyorsan odahívott sappeurök sem tudnak segíteni és a századomba beosztott 3 ro­mán közvitéz, akik a kiadott szigorú tilalom ellenére meglazították álarcuk gumiszövetét és gázzal telített levegőt leheltek be - percek alatt elpusztult...36". A 20. honvédhadosztálynál a gáz két hullámban öm­lött ki. 5 óra 40 perckor a 3-as és a már említett 8-as Bienében, majd negyedórával később 5 óra 55 perc­kor a 7, 8, 9, és 10-es védőszektorokban. A gázálar­cot viselő támadó csapatok is két hullámban indul­tak meg az ellenséges állások felé. Az olasz katonák a rájuk zúduló vegyi anyagoktól először meglepőd­tek, majd futva menekültek a hátsó állások felé. A magasabban fekvő részeken ún. „gázszigetek" kelet­keztek, ahova nem jutott a mérgező anyagokból. Az ott állásban levő olaszok hatalmas tüzet zúdítottak a támadó honvédekre. Egyik ilyen hely volt a „Ha­láldomb”, amely a 12-16. Bienékkel szemközt feküdt. Ezekből a védőszakaszokból nem volt kifúvás, így az olaszok itt koncentrálhatták erőiket. Olyan erős gépfegyvertüzet zúdítottak a magyar állásokra, hogy a katonák nem tudtak előtörni árkaikból. A 17-es honvédek I. zászlóalja a 7-es Bienéből in­dult támadásra. Pour százados csapatainak egyik része az első, másik része a második olasz védelmi állásokat foglalta el. Viszont a i24-es magaslat te­rületéről ellenséges ágyú, gépfegyver- és aknatüzet kaptak, ezért rendkívül veszélyes helyzetbe kerül­tek. A 17-esek balszárnyán támadó budapesti i-es honvéd gyalogezred parancsnoka, Reviczky alez­redes délután 5 órakor azt jelentette a hadosztály parancsnokságnak, hogy a reménytelen helyzetben kénytelen visszavonulni a kiinduló állásokba. Mivel ők közvetlenül a 17-esek bal szárnyán a 8-as és 9-es Bienékkel szemben levő területet támadták, vissza­vonulásuk érzékenyen érintette a Pour zászlóaljat, amely még mindig az ellenséges állásokban volt és így teljesen olasz csapatok vették körül. Ezért Lukachich tábornok elrendelte, hogy a Pour zász­lóalj is térjen vissza az eredeti állásaiba. A i7-esek jobb szárnya a 3-as Bienében a 31 palack­ból kitódult gázfelhő hatását nem tudta kihasználni, mert a támadási iránynak kijelölt 124-es gerincre pusztító ellenséges lövegtűz zúdult. A San Martinótól délre fekvő árkokból kiindult támadás sem volt sikeres. Ott sem tudták elfoglalni és megtartani az ellenséges árkokat. A támadás következtében olasz oldalról mintegy 6000 halottról számoltak be a jelentések. Az áldo­zatokat újonnan kialakított temetőkben helyezték 67

Next

/
Thumbnails
Contents