Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Rózsafi János - Stencinger Norbert: A 17-es honvéd gyalogezred harcainak nyomában a Doberdó-fennsíkon
Kaverna belső napjainkban végső nyugalomra. A 20. honvédhadosztálynak 156 halottja, 608 sebesültje volt. További 260 ember eltűnt a harcok során. A gáztámadások helyszínének bejárása érdekes tanulságokkal szolgált. A gáz kibocsátása június 29-én fúvásos eljárással történt, amihez elengedhetetlen volt, hogy a magyar állások az olaszoké fölött helyezkedjenek el. A 17-es gyalogezred I. zászlóalja a 7-es Bienéből indult támadásra, melynek helyszínét sikerült azonosítani. A védőszakasz ezen része közvetlenül az ellenséges állások fölött húzódott. A támadó honvédek útját követve eljutott a második vonalakba olasz is. Innen szemrevételezve a környéket, világossá vált, hogy miért hívták vissza a katonákat a támadás délutánján, az állásrészekre ugyanis kitűnő rálátás volt a közeli 124-es magaslatról. A nagy gáztámadás után volt egy kis gáztámadás is, amelyben a székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred használt fel a megmaradt készletből 5 darab palackot. Még a nagy gáztámadás előtti napon az olaszok sikeresen betörtek a magyar Biene 13-as és i4-es védőszakaszba:....a hatodik rohamnál dut. 9 tájban az ellenség a 73 Bienében 100 lépés kiterjedésben, a 14. Bienében 30-40 lépés kiterjedésben betört..."37 Az itt harcoló debreceni 3-as honvédek hősiesen védekeztek, de csak az előbbi védőszakaszból tudták kiszorítani a támadókat. A 14-es Bienében azonban az olaszoknak sikerült eltorlaszolni magukat. Rendkívül veszélyes helyzet alakult ki, mert a honvédeket csak egy hevenyészett akadály választotta el az ellenségtől. Azonnal megkezdődtek a vállalkozások az olaszok kiszorítására az elfoglalt magyar fedezékből. Ez történt július 1-én délután is: „...2.30-kor két raj kifejlődött és ugyanakkor két lángszóró tüzet fecskendezett. A fecskendezés után kb.fél percig az állás égett. Nyomban az égés után a két raj rohamra indult. Az ellenség a régi állásától géppuskával, puskával erősen tüzelt. A hősies küzdelemben sikerült 7C lépést visszafoglalni, de e rövid, nehezen vívott harcban 25-en megsebesültek és többen fogságba estek..."31. Az árokrész visszafoglalása nem járt sikerrel, a kézigránátharc folyamatos volt, jelentős halálos áldozatot követelt. Az elfoglalt részből rendkívül jó kilövés nyílta magyar állásokra, így júliusi-én a hadosztályparancsnokság elrendelte, hogy: „ az új állás megkezdett építése „sappe” (védőgát,) szerűen éjjel nappal folytatandó... [...] 1-1 lángszóró állítandó fel...”.3S A visz- szafoglalást nehezítette, hogy a megszállt rész és az eredeti olasz árok között mindössze nyolc lépés volt a távolság, ezért onnan hatékonyan tudták támogatni az elfoglalt szakaszt védő társaikat. A siker érdekében ismét gáztámadást terveztek a magyar parancsnokok. Azonnal megkezdődtek az előkészületek. Július 4-én hajnalban: „...a Biene 14-ben lévő ellenség kikergetésére tervezett gázakcióhoz beérkezik a csőszállítmány...”4°, de a palackok kiszállítását a súlyos harcok miatt csak sötétedés után engedélyezték és azok meg is érkeztek, még aznap este. Másnap hajnalban, 3.30-kor Quaiser őrnagy jelenti, hogy a szélviszonyok nem megfelelőek támadásra, ezért „későbbre halasztatik el”. Az eltorlaszolt rész jobb oldalán három, a bal oldalon két palack volt elhelyezve. Az előbbiek közül az egyiket az elfoglalt rész és az eredeti árok közé irányították, hogy megakadályozzák a segítség érkezését. Közben feltámadt a szél és kijelölték a támadás időpontját: 4 óra 20 perc. Tíz perccel később ezt a táviratot küldték, az érintett vonalakból: „... 4.20 akció a Biene 14-ben megkezdetett, szélirány változó volt, és így a hatás részben hátra is. Jelenleg a szokásosnál élénkebb puskatűz...’’.4’ A következő bejegyzés az ezrednaplóba 4.45-kor történt, ugyanis a gázt a Biene 15-ben levő 17-esek felé vitte a szél, amelytől többen rosszul lettek. Kibocsátáshoz az elfoglalt árokrészlet jobb oldalán három, míg a balon két palackot készítettek elő, és onnan engedték a mérges gázt az ellenségre. A tartályokat nem építették be, mint a nagy támadáskor, hanem alátámasztották, illetve a műszaki katonák tartották. Ebből baj is származott. A jobb oldalon, ahol több palack volt elhelyezve, az egyik az árok elé volt irányítva, hogy az elfoglalt részt így elszakítsa az eredeti olasz ároktól. Itt az „...egyiket tartó sappeör altiszt jajgatni kezdett és a palackot megtámasztásában eleresztette, az visszafordult s saját állásukat meg- töltötte...’Vl - írták a jelentésben a hadosztályparancsnokságnak a különös eseményről. Az ellenségnél a gáztámadás hatására először nagy lárma és fejetlenség volt érezhető, de a helyzetet pontosan felmérve az eredeti főállásukban tüzet gyújtottak védekezésül. A meleg hatására ugyanis a felszálló légáramlat távol tartotta a mérgező gázt. 68
