Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Réthly Antal törökországi utazása a két világháború között
RÉTHLY ANTAL TÖRÖKORSZÁGI UTAZÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT BARTHA LAJOS 1023 Budapest, Frankel Leó út 36.1. em. 5. A Török birodalomban már a XIX. században folytak európai színvonalú időjárás észlelések, de ezek ötletszerű, nem egységes felépítésű időjárás- és klímaállomások voltak. Az első világháború után gyors ütemben fejlődő Törökország kormányzata a magyarországi meteorológiai szolgálatot kérte fel egy országos észlelőhálózat terveinek elkészítésére. A terv megálmodóját, Réthly Antalt később felkérték a kivitelezés helyszíni irányítására. A neves meteorológus kétesztendei (7925-27) munkája során bekapcsolta a kis-ázsiai területet a világ meteorológiai hálózatába. Réthly négy nagyobb szervező utazás során szerelte fel az állomásokat, mintegy 16.000 km-t beutazva. Olyan vidékekre is eljutott, ahol előtte európai utazók nem jártak. Útjai során számos értékes megfigyeléssel gyarapította Kis-Ázsia akkor még kevéssé ismert éghajlati és időjárási viszonyainak ismeretét. A megújuló Törökország Réthly ANTALnak, a kiváló meteorológusnak kétesztendei munkáját és utazásait Törökországban, a hazai földrajz-történet alig tartja számon. Igaz, hogy az egykori Ottomán Birodalom területén aránylag sok magyar megfordult: előbb szentföldi zarándokok, majd az oszmán hódítók foglyai, portai követek, száműzöttek, a XIX. században a távoli ázsiai vidékek feltárói. Az utazók azonban jobbára néhány nagyvárost, legfeljebb Kis-Ázsia nyugati vidékeit ismerték meg, míg Belső-Ázsia kutatói (Inkey Béla, Körösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin) számára csak átmeneti állomás volt ez a vidék. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy Réthly Antal azon kevesek közé tartozott, aki bejárta a megújult Törökország területét. Nem átutazóként, hanem a Török Köztársaság felkérésére - és a magyar kormány jóváhagyásával - a korszerű meteorológiai észlelőhálózat megszervezése az éghajlat-kutatás beindítása volt a feladata. Megszervezte az európai színvonalú időjárás észlelőhálózatot, bekapcsolta ezt a hatalmas - a mai Magyarországnál nyolcszor nagyobb - kis-ázsiai területet a világ meteorológiai hálózatába. Eközben azonban maga is új ismereteket szerzett. Megismerte, és megismertette a tudományos világgal Kis-Ázsia igen változatos éghajlatú vidékeinek, - számunkra sokszor különlegesnek tűnő - klimatikus viszonyait, hozzájárulva a török világ megújításához. A XIX. század második felében az Ottomán Birodalom tanult, műveltebb polgárai egyre inkább felismerték az elavult kormányzati rendszer, a gazdasági és kulturális elmaradottság tarthatatlanságát. A mindinkább kiszélesedő társadalmi elégedetlenség és az I. világháború vereségét követő súlyos békefeltételek (1919) nyílt lázadáshoz vezettek. Ebben a súlyos helyzetben állt az ország élére a karizmatikus személyiségű, már korábban is jelentős szerepet vállaló Kemál pasa (1881-1938), akit a hadsereg fanatikusan követett. Visszautasította a békeszerződést, kiverte az angol, francia és görög megszálló csapatokat, 1923-ban a régi főváros ellen vonult, megbuktatta és száműzette az utolsó török szultánt, és kikiáltották a köztársaságot. Tekintélyére és katonai erejére támaszkodva gyökeres társadalmi és kulturális reformokat vezetett be. (Visszaszorította a muzulmán papság befolyását, eltörölte a többnejűséget, bevezette a latin betűs írást, kiterjesztette az iskoláztatást, stb.) A nemzet- gyűlés a „Oázi" melléknevet (a hitetlenek legyőzője) adományozta, a nép„Atatürk”-nek, a törökök atyjának nevezte. 1923. október 30-án egyhangúlag megválasztották az újonnan alakított Török Köztársaság elnökévé. A köztársaság fővárosává, - az addigi Isztanbul helyett - az országnak szinte központjában fekvő Ankarát választották. Kemál Gázi Atatürk és az újonnan szervezett kormányzat nagy súlyt helyezett a tudományos, technikai és oktatási fejlesztésre. Külföldi szakem54
