Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IRODALMI FIGYELŐ - Kovács Sándor: Tatai Zoltán: Emlékezés Molnár Gáborra születésének 100. évfordulóján
Tatai Zoltán (szerkesztő) EMLÉKEZÉS MOLNÁR GÁBORRA SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN A Bakonytól Amazóniáig, Molnár Gábor Társaság kiadványa Ajka, 2008.392 p. A neves vadászutazó, író születési centenáriumát Tatai Zoltán nyugalmazott egyetemi tanár jóvoltából méltóképpen ünnepelte meg Molnár Gábor tisztelőinek népes tábora. Az író szeretett gyermekkori tartózkodási helyén, Ajkán - ahol végakarata szerint eltemették - alakult társadalmi egyesület adta ki a 2008. december 2-án rendezett tudományos ülés egyéb cikkekkel is kiegészített anyagát. A vaskos kötetet több város, Veszprém megye, intézmények és magánszemélyek anyagi összefogásával sikerült megjelentetni. A kötet négy fejezetéből az első tartalmazza a konferencián elhangzott 17 előadást. Ezek között - Molnár Gábor sokrétű munkásságának megfelelően - volt író (Pomogáts Béla), geográfus-térképész (Papp-Váry Árpád), a geográfia tudománytörténésze (Kubassek János), biológusok (Persányi Miklós, Hanga Zoltán, Bankovics Attila), régész (Erdélyi István), de több olyan pedagógus, előadó is, akik Emlékezés Molnár Gáborra „Bakonytól az Amazóniáig" Molnár Gábor Társaság Ajka, 2008 Molnár GÁBORhoz közel álltak és valamit hozzá tudtak tenni a róla alkotott képhez. A szerkesztő alaposságát dicséri, hogy felkérte előadónak dr. Lőrinc Jenő orvos-kutatót is, aki érdekes előadásban elemezte Molnár Gábor drámai életútjának, álmai megvalósításának, tragikus megvakulása ellenére is véghezvitt tetteinek pszichológiai folyamatait és az indiánok gyógyító tevékenységéről írt megfigyeléseit. A második fejezetben válogatást találunk Molnár Gábor műveiből és leveleiből. Főleg ez az utóbbi tekinthető tudománytörténetileg értékesnek. A harmadik fejezet a tudósítások-interjúk címet viseli. Ebben a szerkesztő különböző sajtóorgánumokból (Az Est, Napló, Ország - Világ, Daily News stb.) vett cikkeket közöl. A negyedik fejezetben a Molnár GábortoI halála után különböző helyeken megjelent írásokat, nekrológokat és az emlékkötetbe készült újabb írásműveket találjuk. A kötet olvasói számára egyértelművé válik, hogy Molnár Gábor nem volt tudós, mezőgazdasági képzettsége volt, gazdatiszti állását hagyta ott, hogy gyermekkori álmát, az amazóniai esőerdő megismerését és vadász szenvedélyét megvalósíthassa, ami a sors kegyéből, egy expedícióhoz való csatlakozásával valóra válhatott. Azonban hamarosan nagy árat kellett fizetnie érte, szeme világát vesztette miközben egyik rábízott indián munkását megvédte a kezébe került robbanószertől. Ez a tragédia azonban nem vette el életkedvét, ambícióját, hanem csak megsokszorozta akaraterejét, belső látást fejlesztett ki magában, megtanult gépírni, elismert és kedvelt íróvá vált. A kötet tanulmányaiból az is kiderül, hogy bár nem volt szakképzett természettudós, néprajzos vagy történész, leírásaiból, gyűjtéseiből azonban ezen tudományok, múzeumaink, és az állatkert is gazdagodhatott. Kubassek János véleménye szerint a földrajztudomány számára leírásai kevésbé értékelhetők, fényképei sem a legjobbak, de nyelvtehetségéről (portugálul megtanult, van egy rövid tupi-magyar szójegyzéke stb.) ő is elismerően szólt. Molnár Gábor második, 1972. évi brazíliai útján gyűjtött madarakkal gyarapította a Magyar Természettudományi Múzeumot. Első brazíliai útjáról hozott óriáskígyókkal 136