Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IRODALMI FIGYELŐ - Kovács Sándor: Tatai Zoltán: Emlékezés Molnár Gáborra születésének 100. évfordulóján
a budapesti állatkertet lepte meg. Amatőr természet- búvárként legnagyobb felfedezése mégsem a távoli Amazóniában, hanem a Bakonyban talált alpesi gőte volt. Őstörténeti érdeklődése élete vége felé mongó- liai tapasztalatai nyomán felerősödött, a történészek többsége által vitatott elméletek és a rovásírás felé fordult. Évezredek vadonában címmel újabb, immár kifejezetten régészeti témájú könyv írását is tervezte, amiben halála gátolta meg. Az emlékkötetből világossá válnak Molnár Gábor jellemének azok a vonásai, amelyek példakövetésre ösztönözhetnek másokat, akár fogyatékosokat is, ahogy az egy ajkai iskola esetében meg is valósult. Ezek a következők: a természet alázatos tisztelete, optimista, humoros életszemlélet, életszeretet, küzdőképesség, akaraterő, minden iránti nyitott kíváncsiság, önmagával és másokkal szembeni igényesség, szorgalom (még a kórházban is dolgozott), hazaszeretet, kollektivizmus. írói népszerűségét az egzotikus és kalandoktól sem mentes témán túl közvetlen, választékos, egyfajta - éppen vakságát kompenzáló - élénk megjelenítő erőt sugárzó és nosztalgikus lírai hangulatot keltő stílusa biztosította. Az emlékkötetben érdi vonatkozást is találunk, ugyanis Molnár Gábor családja 1941-ben Érdligeten, a Pince utca 9. szám alatt kétszintes házat épített, amely 1958-ig tulajdonuk volt. Érd lokálpatriótáinak, helytörténészeinek megtisztelő jövőbeli feladata lehet ennek emléktáblával való megjelölése. A kötetben megtaláljuk a vadász-író 26 könyvének bibliográfiáját. Népszerűsítő cikkeinek és rádióadásainak feltérképezése még a jövő feladata. Az emlékkötet mérföldkövet jelent Molnár Gábor emlékének ápolásában és az életmű további fehér foltjainak felkutatására ösztönző hatású lehet. Kovács Sándor
