Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IRODALMI FIGYELŐ - Géczi Róbert: llyés Zoltán: A tájhasználat változásai és a történeti kultúrtáj 18-20. századi fejlődése Gyimesben
bemutatja az értekezés megközelítésmódja szempontjából releváns környezeti és tájkategóriákat. E célból - olvasottságáról és a szakmát meghaladó széles ismereteiről tanúságot téve - igen messziről indul: HEiDEGGERnek a Lét és idő c. művében megalkotott világ fogalmától, hogy eljusson a reális, fizikai környezet, a miliő definíciójáig és annak fontosabb típusai felsorolásáig, majd a tájértékelés apropóján, „mankó" használata gyanánt, visszavisszatér a német humán/kultúrgeográfiai irányzat megállapításaihoz. A diszciplináris kérdések tisztázása után a kultúrtáj kutatástörténetéről olvashatunk. Megtudjuk, hogy a három községet - Gyimesbükk, Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok - felölelő, a Tatros felső folyása mentén elterülő, nagyjából hét kistájon keresztül húzódó Gyimesről mindeddig nem született egy egységes monográfia. A tájhasználatról, a néprajzi kérdésekről, a településszerkezetről többen is említést tesznek, többek között Orbán Balázs, Benkő Károly, Vámszer Géza. A kászoni építkezésről Kós Károly egy teljes monográfiában értekezik. A tá- gabb terület (Csíki-havasok, Gyilkos-tó környéke) geobotanikájáról Nyárádi Erasmus Gyula, Csűrös István, Csűrös Margit és Pálfalvi Pál közöltek tanulmányokat. A Gyimesi-szoros mint védelmi táj vonatkozásában Cholnoky, Szádeczky és Prinz Gyula műveiben, a terület természeti földrajzi és földtani jellemvonásairól pedig a Keleti-Kárpátok középső csoportját bemutató átfogóbb tanulmányokban találunk utalásokat. A következő fejezet a források számbavételével foglalkozik. A rendelkezésre álló térképek száma igen korlátozott volt. A szerző a három katonai fel- vételezés térképanyagaira, az 1873-ból, 1909-ből és 1965-ből származó kataszteri, valamint a 1920-30- as és a 90-es években készített üzemtervi térképek adataira támaszkodva részletes településföldrajzi és tájhasznosítási szempontú térképanalízist végzett, és genetikai szempontból értelmezve hét időmetszetben mutatta be a tájszerkezeti elemek kialakulását. E fejezetnél a recenzió írója az igen alapos és jól strukturált tanulmány talán egyetlen hiányosságára hívhatja fel a figyelmet: érdemes lett volna a XXI. század technikáját is alkalmazni, légi és műholdképek kiértékelésével értelmezni az utóbbi egy-két évtizedben végbemenő területhasznosítási és birtokszerkezeti változásokat. A térképi források kivételével bőven álltak rendelkezésre az oklevéltárak, a jogtörténeti és etimológiai gyűjtemények, a családi dokumentumgyűjtemények, erdészeti és legelő üzemtervek, illetve az írott sajtó forrásanyagai és adatai. A Gyimesek természetföldrajzi tulajdonságainak - a legilletékesebb szerzők tanulmányaira alapozott - rövid ábrázolása következik. Ebben a részben a klasszikusnak is mondható tektonikai, földtani, domborzati, éghajlati, hidrológiai, geobotanikai és pedológiai jellegzetességek bemutatása mellett sor kerül a természeti határok és a kulturális-politikai határok közötti összefüggések felvázolására is. Megtudjuk, hogy „Székelyföld Moldva felőli határa a Keleti-Kárpátok homokkővonulatai közül jobbára azokon fut, amelyekbe a belső vízválasztókról induló regressziós völgyek szűk szorulótokat, szurdokokat véstek”. Ennek a kettős határvonalnak a stratégiai jelentőségéről már Cholnoky, Szádeczky és Prinz is említést tettek. Megtudjuk továbbá, hogy a történelmi határ tájban és nem tájhatáron fut, és mindkét irányba, vagyis Moldva és a Székelyföld felé is „hasonló ökológiai adottságú területek" húzódnak, de „a sokszor 30 km széles, magashegyi lucfenyvesek és aihavasi gyepek által borított határ menti területek a középkorban és a kora újkorban nem váltak a székely oikumené szerves részévé". A szerző a hetedik, a leghosszabb fejezetet a történeti kultúrtáj fejlődésének szánta. E rész igazi csemegét jelenthet a szakemberek, de még a laikusok számára is. Olvashatunk benne a gyimesi csángók eredetéről, a népesség etnokulturális sajátosságai és a tájhasználat összefüggéseiről, a területbirtoklás etnikai szempontú változásairól, a lakosság társadalmi-szociális tagozódásának és foglalkozási rétegződésének térben és időben való alakulásáról (a kutatás esetenként kiterjed a tágabb értelemben vett Gyimesre is, mely magába foglalja Hárompatakot, sőt a szomszédos Szépvízre, Szentmihályra, Csobot-falvára, Madarasra és Szentmiklós településekre is, amelyek dűlői részben vagy teljesen kiterjednek a vizsgált területre) és nem utolsó sorban a természeti-táj adottságok, a társadalomszervezet és életforma, illetve a településszerkezet és tájhasználat összefüggésrendszerérői. Néhány gondolat erejéig érdemes megállni az első két kérdésnél. Ilyés Zoltání igen körültekintő és részletes kutatásai arra a következtetésre vezették, hogy a gyimesi csángók részben a pestisjárványok, az elviselhetetlen robotkötelezettségek és nem utolsó sorban a Mária Terézia-féle határőrségszervezés miatt elmenekült székelyek, valamint a 130
