Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IRODALMI FIGYELŐ - Kovács Sándor: Le Calloc’h, Bemard: az örök peregrinus
Le Calloc’h, Bemard AZ ÖRÖK PEREGRINUS Körösi Csorna Sándor életútja korabeli grafikákon és mai fényképeken Kiadja a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, Vác, 2009.95 p. A fáradhatatlan francia kutató, Bernard Le Calloc’h (aki egyébként tökéletesen tud magyarul) még mindig képes volt egy eredeti műfajú kötettel tovább bővíteni Körösi Csoma Sándor könyvtárnyi irodalmát. Elsőként tett kísérletet rá, hogy a neves tibetológus életének, korának grafikai, képi dokumentációját teljességre törekedve összegyűjtse és publikálja. Kortársai, ismerősei, barátai - legyenek akár támogatói, akár ellenségei - tűnnek fel a kötet lapjain, és a hozzájuk fűzött tömör ismertetések révén válik Körösi Csoma Sándor küzdelmes élete még érthetőbbé. Iskolái, kutatási helyszínei, az általa és róla készült írásművek teszik teljessé életműve reális értékelését. Elismerés illeti a szerző szorgalmát, alaposságát, kitartó türelmét, hiszen francia, német, horvát, angol, indiai, perzsa kutatóhelyek, múzeumok, könyvtárak felkeresésével gyarapította több évtizedes búvárkodása során gyűjteményét. Bemard Le Calloc 'h Az örök peregrinus Körösi Csoma Sándor életútja korabeli grafikákon és mai fényképeken Kiadja a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete 2009. A magyar utazók közül a Csoma halálához legközelebbi években gróf Andrássy Manó járt Indiában, az ő könyvéből Kalkuttára vonatkozó jellemző részleteket is olvashatunk arcképe mellett. Bernard Le Calloc’h személyesen járt a phouktáli és kanámi kolostorokban, amiket saját felvételein örökített meg. Felhasznált a régi dokumentumokon kívül az újabb utazók (többek között Kubassek János, Sárosi Ervin, Sáfrány József és mások) fényképeiből is. Bőven merített a Magyar Tudományos Akadémia képtárából is pl. innen származnak az akadémia „titoknokjainak" (Döbrentei GÁBORnak, Toldy FERENcnek) arcképei vagy József főherceg portréja. Földrajzi utazónk útját követve, a székelyföldi Kőrös falutól elindulva a dardzsilingi sír helyszínéig ível a dokumentumok sora. Ötletes módon, a lapok alján találjuk a helyszínek, illetve más alcímek megjelölését pl. Göttingen, Ládák, Ázsiai Társaság, nyugati visszhangja stb. Néhol a szerző vitatkozik is elfogadott tudományos álláspontokkal, így pl. Csoma születési évéről, amit ő egy útlevél alapján 1784 helyett 1787-re tesz, vagy megkérdőjelezi azt is, hogy maláriában halt volna meg. Kár, hogy a kötet a fényképek tekintetében nem tekinthető nyomdatechnikailag egyenletes színvonalúnak. Elismerés illeti a váci városvédők korábbiakhoz hasonló ismételt áldozatvállalását a nemes ügy érdekében. A tartalom gazdagsága azonban minden technikai hiányosságot kárpótol és ez a kötet is - miként a francia kutató korábbi művei - igazi szellemi csemegét, élményt jelent Körösi Csoma Sándor tisztelői számára. Kovács Sándor 128
