Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IN MEMORIAM - In memoriam Dr. Kerékgyártó Imréné (1924-2008) (Kovács Sándor)
IN MEMÓRIÁM DR. KERÉKGYÁRTÓ IMRENE (1924-2008) Érd egy köztiszteletben álló személyisége távozott 2008. február 24-én az élők sorából. Az 1924. október 14-én született Nógrádi Erzsébet helyi pedagógus családból származott. Dr. Kerékgyártó Imréné először tanítóképzőt, majd tanárképzőt, végül egyetemet végzett. Orosz-magyar szakos tanár lett. A vincelléri (mai Körösi Csorna Sándor) általános iskolában kezdett tanítani, de pályafutása tartósan a leghátrányosabb családi helyzetű gyerekekkel rendelkező parkvárosi iskolához (ma Teleki Sámuel Általános Iskola) kötődött. Itt is helytállt 1963-tól nyugdíjazásáig és a legnehezebben nevelhető gyerekekkel is megtalálta a hangot. Pedagógiai tapasztalatait publikálta a Köznevelés és más sajtóorgánumok hasábjain. Hűséggel ápolta férje, dr. Kerékgyártó Imre neves pedagógiai író kultuszát. Nyelvtehetsége és szorgalma révén több nyelvet elsajátított. Fordításai jelentek meg franciából, németből, oroszból. Érden ófalusi eredete folytán a város helytörténetének kutatásában és népszerűsítésében játszott meghatározó szerepet. Ö indította el a honismereti mozgalmat a múzeumalapító Jovicza Ignác után (akinek múzeuma sajnos egy idő után megszűnt) ismét olyan sikeresen, hogy ebből az elvetett magból máig lombos fa terebélyesedik. Miután betegsége, kialakult mozgáskorlátozottsága otthonához kötötte, telefonon tartotta a kapcsolatokat, így is lelkesen szervezett. A városi könyvtárban általa elkezdett diákszakkört mások továbbéltették. A könyvtárban, a múzeumban, az óvárosi iskolában, a Jovicza Ignác Alapítvány munkatársaiban, a Szent Mihály Alapítvány tagjainál, a Városszépítő és Honismereti Egyesületben lelkes követőkre talált. Figyelemmel kísérte a Magyar Földrajzi Múzeum tevékenységét, a megjelent múzeumi kiadású vagy igazgatónk által írt jelentősebb könyveket mindig elismeréssel értékelte publikációiban. O maga is írt egy jelentős fejezetet a Dr. Kubassek János által szerkesztett Érdi Krónikában. Kiállt minden jó ügyért, így amikor a múzeumot a megyéhez való leadás veszélye fenyegette, más értelmiségiekhez hasonlóan ő is szót emelt érdekünkben. Tudását, tapasztalatait mindig jó szívvel osztotta meg velünk, bármilyen kérdéssel bátran fordulhattunk hozzá, dokumentumokkal, tanácsokkal, személyi kapcsolatokkal gyakran segítette a könyvtár és a múzeum helytörténeti gyűjteményeit, munkatársait. Tudományos munkásságában új területeken új eredményeket tett le a város honismereti irodalmának asztalára. Elsősorban a nemzetiségek, mint rácok, svábok története és néprajza és a törökkori defterek terén adott újat. Rendszeresen publikált a Honismeretben. Először 1983-ban Érd a török hódoltság idején című tanulmányával jelent meg. Feldolgozta a Szapáry Péter nemeslelkű „bosszújáról” szóló történetet, amelyet Harmat Béla a Tiéd a táj című antológiában, majd a Csuka Zoltán Városi Könyvtár információs füzetek sorozatában jelentetett meg. Irt elbeszélést II. Lajos királyról, amit a Poly-Art zsebkönyv sorozatban adtak ki. 2006-ban Portréka múlt századból címmel emlékezett meg neves érdi kortársairól az Érdi Téka sorozat kötetében. Az Érdi Újság hasábjain éveken át közölt cikkeiben közérthető stílusban ismertette Érd történetének fejezeteit és műemléki értékeit. Rajongott Ofaluért és a településrész idegenforgalmának fellendítéséről is szép álmokat szőtt (török kávézó, hajóállomás, műemlékeink restaurálása). Jelképszerű, hogy az Érdi Újságban megjelent utolsó cikke az ófalui Szent Mihály templomról és a plébániáról szólt. Munkássága alapján a Városszépítő és Honismereti Egyesület dr. Kerékgyártó Imrénét tiszteletbeli elnökének tekintette. A város először Csuka Zoltán éremmel, majd 2003-ban Érd Város Életmű Díjával ismerte el érdemeit. Március 10-én az Ercsi úti köztemetőben római katolikus szertartás szerint búcsúztattuk. Immár az általa meggyújtott fáklyát végleg továbbadta és ennek továbbvitelében méltók kell legyünk őhozzá. Emlékét szívünkben tisztelettel és szeretettel őrizzük. Kovács Sándor 135
