Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Bárdi László könyvei (Kovács Sándor)
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 16. szám, 2007. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd IRODALMI FIGYELŐ BÁRDI LÁSZLÓ KÖNYVEI AZ ŐSI SELYEMÚT VILÁGA Budapest, Masszi Kiadó, 2003. 192 oldal HOMOKBA TEMETETT VÁROSOK Budapest, Masszi Kiadó-Duna Televízió, 2005. 256 oldal Bárdi László, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója több kutatóútja eredményeit, de különösen a 2003-ban szervezett Magyar Keletkutatás Alapítvány kutatócsoportjával végrehajtott expedíciója tapasztalatait tette közkinccsé kitűnő könyveiben. A két könyv Kína kevésbé ismert régióiba és őseink máig rejtélybe boruló legkorábbi vándorlásainak helyszíneire kalauzol. Az ottani rokon kultúráknak a megismertetéséhez is hozzájárul adatokkal, szempontokkal. Az ősi Selyemút világa című könyv inkább szakmai köröknek szóló tudományos műnek, míg a Homokba temetett városok című kötet tudományos-népszerűsítő útleírásnak tekinthető. Míg az előző inkább a távoli múltba röpít minket, az útleírás az utazás viszontagságairól, szépségeiről és a mai Kína átalakuló világának gyorsuló civilizációjáról ad képet. Mindkettőnek jellemző vonása azonban a szakszerű alaposság, pontosság, kritikai szemlélet és a nagyfokú nyitottság a kevésbé ismert kis népek kultúrája iránt. A szerző az útleíró könyvben sajátos módszerrel a lapszéli fülszövegekben egészítette ki a leíró részeket további lexikális információkkal. Itt helyesbíti például a napilapok elnagyolt tévedéseit is. A professzor Stein Aurél orientalista nyomdokaiba szegődve és kutatásait kiteljesítve írta meg az első összefoglaló monográfiát az ősi Selyemút belső-ázsiai, sivatagi és magashegységi tájairól, az ottani népek múltjáról, kultúrájáról. Földrajzi szempontból azért jelentősek Bárdi László utazásai, mert elsőként járta teljesen körbe a Tarim- medencét kitöltő Takla Makán sivatagot miközben érintette a Tien Sant és Dzsungáriánál az Altaj hegységet. Olyan földrajzi érdekességeket írt le, mint a földpiramisok vagy a három ezer kilométerre becsült ún. karéz (csatorna) hálózat a sivatag felszíne alatt. Figyelemre méltó aTurfáni mélyedésben lévő Aydingkol-tó sókristályos mocsarának leírása. Kultúrtörténeti szempontból is jelentősek művei, mert ritka régészeti, művészeti alkotásokról is hírt kapunk belőlük. Ilyen érdekességek például Xian- ban a Kőtáblák Erdeje Múzeum kősztéléi (feliratos, domborműves kőlapok) vagy Bampo, a világ egyetlen teljesen megmaradt neolitikus faluja. Bárdi László és munkatársai több helyen találkoztak Belső-Ázsiában turulmadaras szobrokkal. Felfedezték a legrégebbi ismert türk kőember szobrokat, amelyeket Kunkovács László sem említ Kőemberek című könyvében. Felkeresték a kínai nagy fal legnyugatabbi szakadozott vonalának azon őrtornyait, amelyeket Stein Aurél római kori mintára limesnek nevezett. Bárdi László is eljutott a dunhuangi (tunhuangi) Mogao Ezer Buddha barlangtemplom rendszerbe, amelynek több ezernyi csodálatos falfestményéről és színes stukkószobráról Stein Aurél adott először hírt. Bárdi László könyveiben is megcsodálhatjuk ezek színes fényképfelvételeit. A szerző néprajzilag aprólékosan írja le az alig ismert kisebb népek szokásait, hiedelmeit is. Számunkra különösen fontos, hogy eljutott a Körösi Csorna Sándor végcéljának tekintett ujgurokhoz. Az ujgurokon és kisebb csoportjukon, a jugarokon (másképpen sárga 136
