Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Bendefy István: Julianus szobrának megálmodója, Bendefy László
Károly eredetileg megálmodta. Lassanként azonban kialakult az a nézet, hogy Julianus szobrának legméltóbb helye az egykori budai dominikánus templom szentélyének oszlopsora között lesz, a Halászbástya északi szárnyán. A szobrot 1937. június 27-én fényes külsőségek között, számos előkelőség, valamint tudományos és társadalmi egyesület küldöttének jelenlétében leplezték le. Az ünnepséget a Rádió is közvetítette, a Magyar Filmhíradó pedig filmfelvételeket is készített róla. Az alkotást négy különböző, mégpedig magyar, német, olasz és lengyel nyelvű magyarázó tábla egészíti ki. A háború után a szobrot eredeti helyéről jóval beljebbre helyezték át. Bendejy vatikáni kutatásainak olyan kedvező lett az itthoni visszhangja, hogy Hóman Bálint kultuszminiszter 3 hónapos ösztöndíjat adott neki arra a célra, hogy folytassa kutatásait a vatikáni könyvtárban. Ez alkalommal Julianus útjára vonatkozó további részleteket tárt fel, pl. egy külön könyvben írta le azt, hogy hogyan kerülhetett Julianus jelentésének eredeti példánya a pápai kincstáradókönyvébe. Még izgalmasabb eredménnyel járt egy XXII. János pápától származó 1329- ben írott bullában szereplő ázsiai magyar fejedelem, Jeretany országával kapcsolatos kutatása. Megállapította és bizonyította, hogy ez az ország, Kummagyaria, ahol Anjou királyaink uralkodása idején élt az említett fejedelem, nem lehetett azonos a Julianus által megtalált Magna Hungáriával, hanem a Kaukázus északi lábánál, a Kuma folyó mentén terült el. A pápa levelében Jere- tány fejedelemnek arra a kérésére válaszol, hogy küldjön püspököt országába alattvalóinak megtérítésére. Kutatásainak eredményeit megjelentette néhány kötetben, valamint folyóiratokban, de közben visszatért eredeti kenyérkereső foglalkozásához és e területen is kiváló eredményeket ért el. Engedjék meg, hogy csak néhány példát említsek a legjelentősebbek közül. A geodézia területén a magyarországi felsőrendű szintezést olyan nemzetközileg elismert szintre fejlesztette, hogy az általa kiépített hálózatot a szakma azóta is az O nevén említi. Ennek a hálózatnak az adatai mutatják meg az ország bármely pontján azt, hogy mi az illető hely magassága az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva. Az 1956. évi, Dunaharasztiban kipattant földrengés kapcsán bebizonyította, hogy a földrengést megelőzően a föld felszínén geodéziai módszerekkel mérhető méretű deformációk lépnek fel. Ezen eredményei hatására például meghívást kapott Jugoszláviába a szkopjei nagy erejű földrengés vizsgálatára. A földkéreg mozgás-törvényeinek vizsgálata az akadémiai szintű „Földtudományok Doktora” címet hozta meg számára. Másik nagy lélegzetű munkája keretében, régi térképek és oklevelek alapján kinyomozta a Balaton partvonalának a rómaiak korától napjainkig végbement változásait, beleértve azt a drasztikus beavatkozást, amikor a bécsi kamara megbízásából Krieger Sámuel kamarai mérnök a víztükörnek két öllel és három lábbal, azaz 4 méter 74 cm-rel való leszállítását javasolta, amit 1856-ban meg is valósítottak. Az ország területén számos hőforrás fúrásának helyét jelölte ki, melyek hővíz hozamára fürdőket telepítettek. Bibliográfiája tanúsága szerint írásos műveinek száma az 500-at is meghaladja. Ezek közül a legfontosabbak jegyzékét a születésének 100-ik évfordulójára kiadott Emlékkönyv tartalmazza. Legkedvesebb témája azonban élete végéig a magyar őstörténet kutatása maradt és ez ad választ a tanulmány elején föltett kérdésre: hogyan jut el egy mérnök-geológus ahhoz az elhatározáshoz, hogy minden követ megmozgat egy középkori domonkos szerzetes szobrának létrehozásáért. IRODALOM BENDEFY LÁSZLÓ (1936): Az ismeretlen Juliánusz, Budapest LÁSZLÓ BENDEFY, INITIATOR OF THE STATUE OF JULIANUS by István Bendejy In June 2007 it was 70 years ago that a Hungarian World Heritage, the panorama of the Buda Castle was enriched by a remarkable statue. On June 27, 1937, the statue of the Dominican monk Julianus was unveiled on the Fishermens Bastion. Successfully surviving World War II, the statue still reminds us from where we came to our present homeland. It is regrettable that the initiator and unfatigable organizer of raising the statue, authors father, László Bendefy cannot be present. Who was László Bendefy, who died 30 years ago, and how did he come of the idea to commemorate the first Hungarian Asia explorer — as he himself named Julianus once? An answer is attempted in the paper. Translanted by Dr. Dénes Lóczy 46
