Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Gizella: A Julianus-szobor alkotója, Antal Károly
érintette s kijelölt egy bizonyos utat, melyen egész életében eltökélten haladt, s melyről semmilyen befolyás nem térítette le. 1934-ben a római Arte Sacra — II. egyházművészeti — kiállításon Antal Károly már szerepelt egy etruszk ihle- tettségű Szent Péter fejjel, amely sajnos azóta elpusztult. Más források szerint (talán egy kő példányt) Mussolini vásárolt meg az olasz állami gyűjtemények számára3. Ugyanezen évben a Velencei Biennálén találkozott Vera Muhina és Bourdelle szobraival — ezek monumentalitása közelebb áll hozzá, mint a kortárs olasz mesterek munkássága. Valószínűleg még Rómában mintázza Mátyás király mellszobrát, amelyet Budapest főváros 1936-ban Breslau (Boroszló - Wroclav) városának adományozott. Ez évben már nem csak érdeklődő látogatóként járt a Velencei Biennálén, három alkotása - a Kalapos női fej, Assisi Szent Ferenc fejszobra, valamint Szent László szobrának gipsz példánya — a magyar pavilonban kiállításra került. Julian us-szobor Ilyen előzmények után készít tervet — Bendefy László sugalmazására és támogatásával 4 — a Julianus szoborhoz, méghozzá többfélét. Az egyik a „görcsös botjával, megfogyatkozott iszákjával” siető Julianust ábrázolja, „tépett rongyaiba belekapaszkodik a szél”— még útja elején jár. A másik terv szintén egyalakos: kiugró sziklafokon, botjára támaszkodó, távolba tekintő férfi, aki a céljához vezető utat kémleli. A harmadik variáció a már küldetését teljesített barát lovas figurája: hazafelé vágtat a közelgő tatár seregek várható támadásának hírével. A ma látható szobormű végleges formájának kialakításához Cholnoky Jenő Bendefy által idézett cikke is hozzájárult: „__Milyen nagyszerűen illenék a sok díszruhás szobor közé az O toprongyos, viharverte, napégette alakja, arcán a magyar ember nemes vonásai, szemében a fanatikus hit tüze, amint sietős lépésekkel megy a kitűzött cél felé, s vonszolja magával később hősi halált halt beteg társát, Gellértet, mutatva neki a célt....” A szobor jelenleg a várbeli, XIII. századi domonkos kolostor építészeti maradványainak közelében áll. Elhelyezése másodlagos, 1975-ben, a Hilton szálloda építési munkálatai során került ide a Halászbástya északnyugati tornya mellől. 48 A kompozíció kétalakos. Gellért a fáradtságtól már-már összerogyna, a fiatalabb, elszánt Julianus, hogy lelket öntsön belé, vállát megtámasztja s kinyújtott karjával a messzi távolba, a még láthatatlan, de egyre közelebb kerülő cél felé mutat. Kettejük gondolati-tartalmi kapcsolódása természetes, a plasztika kiegyensúlyozott, a szobrászi megfogalmazás egyértelmű. Az egyszerű kompozíció az egész expedíció legjellemzőbb, mondhatni döntő mozzanatát ábrázolja. A továbbhaladás — a feladat teljesítése - és a (testi gyengeségből következő) meghátrálás között kell a szereplőknek (résztvevőknek) választaniuk. Julianus nem él vissza a feladat nagyságából következően ráruházott hatalommal, nem követeli erőszakosan Gellért további együttműködését, hanem a szent cél felvillantásával kívánja társát további útján segíteni. Antal Károly Julianus-szobra eredeti helyén Cholnoky Jenő a szobor leleplezése — 1937. június 27. — előtti napon a Középponti Katolikus Kör fehértermében megrendezett „Julianus barát emlékestjén” elmondja, hogy Marco Polo azon pontos földrajzi leírások figyelembevételével indult felfedező útjára, amelyeket Julianusnak a pápai udvarhoz felterjesztett jelentése tartalmaz. Sőt: bizonyos mértékig Amerika felfedezéséhez is hozzájárult oly módon, hogy beszámolójában leszögezte, e vidéken nem a Ptolemaius leírásában emlegetett „szörnyetegek” élnek, hanem mindennapi méretű és küllemű emberek - tehát a félelem, mint kockázati tényező, kiiktatható!5 Szobra kedvező fogadtatását látva, Antal Károly 1937-ben megpályázta és számos jeles társát maga mögé utasítva — megnyerte vele a főváros 3000 pengős Ferenc József)ubi\e\im\ koronázási díját.
