Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Gizella: A Julianus-szobor alkotója, Antal Károly
Antal Károly további művei Az 1938-as Szent István emlékévben a művész reprezentatív feladatot kapott: megbízták az esztergomi Szent Tamás hegy oldalában, a Szent István lépcső tetején elhelyezendő dombormű elkészítésével. Esztergom a jubileumi év egyik kiemelt helyszíne volt Székesfehérvár és Budapest mellett: Vajk — István itt született és itt is koronázták meg 1001. január 1-én. A 12 m2 nagyságú terméskő dombormű Kálvária stációként hat. Néhány monumentális alak, kevés mozdulat, kifejező arcok és gesztusok, s középen a lényeg: a koronázás pillanata — minden szem idetekint, minden arc erre fordul. A dombormű az 1938-ban megrendezett Szent István kiállításon elnyerte a magyar püspökök díját6. 1938-ban a Százados úti művésztelepre költözik, részt vesz a Velencei Biennálén, 1939-ben a krakkói és varsói reprezentatív magyar művészeti kiállításon. Megbízást kap a kőbányai Szent László szobor megmintázására. 1941-ben a Pécsi Dóm déli homlokzatának apostolszobraira hirdetett pályázaton I. díjas. Már 1940-ben, a Friss Újság karácsonyi számában megjelent egy névtelen, szerkesztőségi cikk, mely a Ju- lianus-emlékre hivatkozva indítványozza, hogy emeljenek szobrot a magyarság eredete másik jeles kutatójának, az elkötelezett tudós Körösi Csorna Sándornak már csak a nemrég visszacsatolt Erdélyre való tekintettel is, hisz ő ott, Háromszék megyében született. 1942-ben, Antal, megkapva a megbízást Budapest fővárostól, két tervet készített: jak hátán lovagolót,s a könyvet melléhez szorító álló alakosat: az egyik a fiatal, fáradhatatlan vándort, a másik a nemzetközi tekintélyű tudóst jeleníti meg7. Egy interjúban felteszik a kérdést: „Miért érdeklik Ont az őshaza-kutatóki’’. A szobrászművész így nyilatkozik: „Azért imponálnak nekem, mert hallatlan akarat és fizikai erő kellett ahhoz, amire vállalkoztak. Nem is lehet nyiszlett tudósként ábrázolni őket. A magam módján én is próbálgattam valamikor az emberi teljesítőképesség határait__A Körösi Csoma-szoborterv azonban még korábbra nyúlik vissza, egészen kölyökkoromig, amikor elolvastam a leghíresebb tibeti kalandregényt, H. Lan- dortól a Lhassa titkait’*. A szobrot a főváros az Esterházy (ma: Puskin) utcában, a Nemzeti Múzeum mögött kívánta felállítani. Cholnoky Jenő a közeli Sándor utca nevének Körösi Csorna Sándor utcára való megváltoztatását javasolta, hiszen az utca más, talán kevésbé nemzeti jelentőségű Sándorok nevét örökítette meg: talán az „ördöglovas’’ Sándor Móric gróf nagyapjára utal, akinek a mai Múzeum kávéház helyén volt nyaralója az 1770-es években, esetleg „ßherceg Sándorra”, aki 1790 és 95 között az ország nádora volt. A Közmunkatanács a szobrot végül Kőbányán, a tudós kutatóról már elnevezett utca közelében állította fel. Cholnoky egyébként a Halászbástyát is javasolta, hogy a Julianus szobor társaságában egyfajta magyar Pantheon alapjait vessék meg9. A jakhátas bronzszobor végül Pécsre került 1968- ban, az egészalakos kőemlék pedig 1984-ben — kalandos élmények után - a születési bicentenárium évében Érdre, a Magyar Földrajzi Múzeum udvarára10. Antal Károly 1943-ban a Gábor Áron szoborpályázaton III. díjat nyer, a főváros kisplasztikái pályázatán megvásárolják Betlehemét, a budapesti Szent Domonkos templom számára Pietát és Szent József szobrot, a remetekertvárosi új templom számára Szent Antal szobrot farag. A svájci magyar kiállításon (1944) több műve Antal Károly Körösi Csorna Sándor szobrával Erden (1984) (a fotó Dr. Bendefy István ajándéka) 49
