Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - T. Nyíri Mária: A Vámbéry kép sajátosságai Törökországban
úgy a külügyminisztériumhoz alkalomadtán intézett emlékirataimat is mindig az angolbaráti szakember magánértesítésének tekintették, melyre senki fól nem kért, melyért tehát ellenszolgáltatást nem is várhattam. E dologról megemlékezett Charles Marvin, a közép-ázsiai iró is 1881-ben megjelent ily című munkájában: Mérv, the Queen of the World. Szemére vetette az angol kormánynak, hogy egészen mellőzött engem, és minden jó szolgálatom ellenére meghagyott szegénységemben. Ezzel szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ámbár tényleg nagyon szerény évi jövedelmemből éltem akkor, mikor a legbuzgóbb munkásságot fejtettem ki India védelme érdekében - mely birtoka egyedül a kereskedelmi haszon révén sokmillió font sterlinget hajt Angliának -, szegénységben sohasem éltem, és sohasem jutott eszembe, hogy anyagi jutalmat kérjek szolgálataimért. Legkevésbé maguk az angol államférfiak gondolkodtak ily elismerésre. Egyszerűen íróembernek tartottak, ki merőben platonikus célokkal jár-kel a világban, és angol részről annyira mentek ebben a cinizmusban, hogy midőn 1885-ben saját költségemre kiadtam a Seibaniász című özbeg hőskölteményt, és húsz példány előfizetését kértem, az India office elutasító választ küldött e kérelmemre, noha e munka számos adatot szolgáltatott Baber, az indiai mogul uralom megalapítójának történetéhez. Tehát az a feltevés, hogy az angol kormány anyagi jutalmat adott volna Angliában hasznosnak elismert újságírói munkásságomért, nem egyéb csúnya gyanúsításnál. Igaz, hogy évekkel azután kaptam oly értelmű felszólítást, hogy lépjek angol szolgálatba, de soha arra igényt nem tartottam, s ha a Boszporusz mellékén mégis előmozdítottam az angol érdekeket, az európai béke szempontjából tettem, mint ellensége a zsarnoki Oroszország teljhatalmának, és mint magyar ember, kinek hazája érdekközösségben van Angliával az európai Keleten. Természetes, hogy a szultánt legkevésbbé épp az efféle okok győzhették meg. 0 mindenkitől a saját mértéke szerint ítélt, s midőn egy alkalommal óvást tettem az efféle gyanúsítás ellen és idéztem Mohamed ez állítólagos mondását: El fakru fekhiri (A szegénység az én büszkeségem), kaján mosollyal fogadta e megjegyzésemet, és más tárgyra fordította a beszélgetést. Kénytelen vagyok őszintén beismerni, hogy Abdul Hamid szultán jelleme talányszerű előttem mind e mai napig. Megfeszítettem értelmem minden erejét, hogy a leikébe lássak, de mindhiába volt. Lelkében ragyogó tulajdonságok és hihetetlen gyarlóságok vívtak örök 41 Vámbéry Armin közép-ázsiai utazásainak útvonala
