Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - T. Nyíri Mária: A Vámbéry kép sajátosságai Törökországban
Cemal Kutay megemlékezik az általa turkológusnak aposztrofált Abmet HikmetMüftüoŐluról is könyvében, a valahai magyarbarát budapesti főkonzulról, aki virágzó és nagyon bensőséges munkakapcsolatban állott Vámbéryvel (is). „Ezek az oldalak az áldervis három évének, kalandos utazásának leegyszerűsített, rövidített összefoglalása. Mert mint ahogyan az első oldalakon mondottam, a teljes szöveg köteteket töltene meg. Vámbéry ezen utazása után egészen 1913-ig, halálá- ig foglalkozott a törökökkel. A törökséggel kapcsolatosan megszámlálhatatlanul sok dokumentumot, tanulmányt, sőt még egyetemi tananyagot is küldött MüfiüoŐlu-nak, a Vámbéry által nagyon szeretett pesti fökonzulnak. A diplomata, turkológus Ahmet Hikmet és Vámbéry boldogan munkálkodtak együtt. ” Ahmet Hikmet nagyon sok mindent hallott az áldervistől. írásaiban azt írta Vámbéryről, hogy „a török világ kiemelkedő és páratlan tudósa, nagyra becsült mestere volt. ” Cemal Kutay nem említi, hogy Vámbéry, a Sahte Dervi§ angol kém lett volna. A neves török történész a közelmúltban hunyt el. Nagy szeretettel említette még a Vámbéry tanítvány Kúnos Ignácot is, mint aki szintén múlhatatlan érdemeket szerzett a török kultúra megismertetése terén. Kém múlt Vámbéry írásában Mi magyarul olvashattuk Vámbéry életrajzát (Vámbéry Armin: Küzdelmeim. Budapest, 1905. Franklin Társulat, 513 oldal új kiadása: Dunaszerdahely, 2001. Lilium Aurum, 412 oldal, illusztrált). Bállá Mihály (1862 -1955) újságíró, - aki mintegy negyven kötetet fordított le (Csehov, Dickens, Galsworthy, Kuprin stb.) - ültette át magyarra Vámbéry Armin The Story of my Struggles című önéletrajzi kötetét Küzdelmeim címmel. Ennek az önéletrajzi könyvnek az előszavában így írt Vámbéry. „...Hogy önéletrajzom magyar kiadása természetesen bővebb az eddig megjelent angolnál, nagyon természetes, mert szűkebb családi körben sok olyant elbeszél az ember, ami az otthoni viszonyokra vonatkozik, s ami a külföldi olvasót kevésbé érdekli. E tekintetben különös érdeme van Balia Mihály úrnak, ki hű munkatársam volt, sok adatot kutatott fel múltamra vonatkozóan, és fáradhatatlan volt könyvem sajtó alá terjesztésében ...” 40 Célom volt, hogy Vámbéry önéletrajzi könyvében utánanézzek: vajon mit ír, illetve ír-e egyáltalán angol kapcsolatairól, a vádakról, gyanúsítgatásokról, „kém-múltjáról”. írt. Eszerint már 100 évvel ezelőtt is gyanúsítgatások közepette dolgozott, bár úgy látszik, a vádak alól mindenek ellenére felmentették. Nagy bánatomra azonban meg sem említi tudományos munkásságaiból a török tanszék megalapítását, illetve tanítványait, tanári munkáját, céljait. Idézzük Vámbéryt: Legazdálkodott indiai hercegnek, az oroszok által Turkesztánból elkergetett tudósnak, de legtöbbször veszedelmes embernek tartottak, kit a szultán bár soha meg ne ismert volna. Pera európai köreiben is titokzatos embernek hittek, mert ha nem is tettem egyebet, mint azt, hogy a császári kincstárban egymagámban vagy magyar akadémikusok társaságában Hollós Mátyás királynak Budáról a török által Konstantinápolyba hurcolt könyvtára után kutatgattam és jelentékeny részét meg is leltem, a szálló hír mindig csak Angolország titkos politikai ügynökét gyanította bennem. Egy ismeretes diplomata ki is mondotta rólam: — Ce savant est un hőmmé dangereux, il faut se défaire de lui — Ez a tudós veszedelmes ember, meg kell tőle szabadulni. — De a jó ember tévedett, mert sem veszedelmes ember, sem bármely állam titkos ügynöke nem voltam; először azért nem, mert önérzetem mindig idegenkedett a diplomácia titkos szatócskodásától, és másodszor nem tudom, melyik kormány tarthatta volna szükségesnek, hogy titkos ügynököt is alkalmazzon nagy költséggelfenntartott követségén kívül. Az, hogy a szultánnal folytatott politikai beszélgetéseim közben mindig Ausztria-Magyarország és Anglia pártján voltam; hogy élesen szembeszálltam Oroszországgal és ostoroztam az északi nagyhatalom hitszegését, barbárságát és telhetetlen fóldéhségét, titkolni egyáltalán nem kívánom... ... tartozom néhány megjegyzéssel azokra a szálló hírekre, melyek Anglia titkos politikai ügynökének mondottak és tartozom vele annál is inkább, mert Summers úr, az angol parlament tagja, annak idején e kérdésben interpellációval fordult a konzervatív kormányhoz. En az angol kormánnyal semmi néven nevezhető hivatalos összeköttetésben nem álltam; érintkezésem mind a Themze parti, mint a kalkuttai konzervatív és liberális államférfiakkal mindig és egyes egyedül magántermészetű volt s valamint a napi lapokban megjelent s a közönség körében figyelemre méltatott nyilatkozataimat,
