Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - Sárközy Miklós: Megjegyzések Vámbéry Árminnak a Perszepoliszban és az iráni síita zarándokhelyeken tett látogatásairól

kai érdeklődésén, a perzsa nyelvben és irodalomban való elmélyülésén túl nem tűzött ki nagyobb célokat Perzsiában. Az alatt a tíz hónap alatt, melyet ott töltött, nem tűnik úgy, hogy ezen álláspontja megváltozott volna.

Vámbéry 1862 májusában, közel öt esztendős törökországi tartózkodás után indult el Perzsiába. Már az út jellege is jól mutatja, hogy az addigra már meglehetősen jól ismert Iránt eredetileg „felvonulási útvonalnak” tartotta, hiszen Vámbéry igazi célja az orosz cári hódítás előtti utolsó óráit élő Közép-Ázsia beutazása, az ottani viszonyokban való tájékozódás és a magyar őstörténet lehetséges idekötődő kapcsolatainak feltérképezése volt. Perzsia pedig épp útba esett. Vámbéry előtt mindvégig eredeti célja lebegett és erről nem tudta semmi sem eltéríteni, még egy olyan ősi civilizáció sem, mint Perzsia és a perzsa kultúra. Ahogy Küzdelmeim című könyvében fogalmaz egy helyütt élete alkonyán: „Perzsiának egyébként szíves mondottam istenhozzádot, mert mi örömöm telhetett volna az Irán földjén való hosszabb tartózkodásban és mivel elégíthette volna ki irodalmi hiúságomat ez akkor már túlontúl ismert ország politikai és társadalmi viszonyainak leírása? Az ország és népével való közvetlen érintkezésem közben legföljebb a kormány és a társadalom erősebben kidomborodó keleties karaktere lepett meg, és az, amit szememmel láttam, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy Perzsia legalább száz évvel hátrább van, mint Törökország és hogy népének erősebb szellemi képességei mellett is bajosabban fog kigázolni az ázsiai gondolkozás ingoványából, mint amaz. ”2

Mindazonáltal Vámbéry perzsiai tartózkodása a vártnál hosszabbra sikeredett. A nagy magyar orientalista perzsiai utazása alapvetően két részre osztható: a közép-ázsiai út előttire és az azt követő periódusra. Az első iráni periódus 1862 május vége és 1863 március vége között közel tíz hónapig tartott, míg a második a közép-ázsiai utazást követően 1864 januárja és áprilisa között valamivel több mint három hónaposra sikeredett. Összeadva, Vámbéry mintegy bő 13 hónapig tartózkodott a korabeli Perzsiában.

A hosszabbra nyúlt tartózkodás részben kényszeres is volt, hiszen ha tehette volna, honfitársunk iziben nekivágott volna a korban igen kockázatos közép-ázsiai felfedezőútjának. Ám a nyugat-afganisztáni Herátban kirobbant konfliktus miatt várakoznia kellett és valójában ez nyújtotta meg Vámbéry perzsiai tartózkodá26

Perszepolisz mai képe (Fotó: Sárközy Miklós)

sát több mint fél évvel 1862 júliusa és 1863 márciusa között. Végül egy Mekkából visszatérő közép-ázsiai tatár zarándokcsoporthoz csatlakozva Hérát helyett a Kaszpi-tenger mentén, türkmén területeken indult el és érkezett meg első közép-ázsiai állomására, Khivába.

Mindamellett Vámbéry nem tétlenkedett a váratlanul megnyúlt perzsiai útja alatt sem. Felmérvén lehetőségeinek időleges korlátozottságát és egy percig sem szem elől tévesztve eredeti céljait, Vámbéry klasszikus észak-déli iráni grand tour-x. tett. Teheránból a mai napig igen jól ismert és használt észak-déli úton haladva, Qom, Kásán, Iszfahán, Abade, Paszargadai és Perszepolisz érintésével egészen Sírázig utazott, majd pedig ugyanezen a vonalon visszautazva 1863 januárjában futott be ismét Teheránba.

Perzsiai emlékeinek talán leggazdagabb része ehhez a közép- és dél-iráni túrához kötődött. Vámbéry mindvégig szorgos megfigyelőként egész iráni útja alatt fáradhatatlanul gyűjtögette az élményeket a ká- dzsár sáhok udvari fogadásaitól kezdve a korabeli síita klérussal eltöltött izgalmas beszélgetéseken keresztül a különféle egyéni karakterű útitársaktól beszerzett vegyes és számára sokszor nem kellemes benyomásokig.

Ami Vámbéryt illeti, elmondható, hogy szerzőnk leírásai alapján kettős szemlélettel rendelkezett Perzsiával kapcsolatban. Ha csak sommás ítéleteire, sőt olykor meglehetősen elmarasztaló megjegyzéseire támaszkodunk, azt kell látnunk, hogy Vámbéry finoman szólva sem rajongott Perzsiáért és a perzsákért. A Vándorlásaim és élményeim Perzsiában és Küzdelmeim című könyveiben találhatók olyan megjegyzések, mint „aperzsa egész Ázsia leggyávább népe” vagy a per-