Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Szabó József: A szaharai sziklarajzok kérdéséhez - a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as expedíciójának tükrében
érdemli meg a barlang elnevezést. Jóllehet bejárata tekintélyes méretű boltozatos sziklakapu - igazi szá- da,- (szélessége 28, legnagyobb magassága több mint 9 m), befelé haladva gyorsan szűkül, és a külső homlokeresztől 3,5 m-re, ahol — egy román templom bél- letes kapujához hasonlóan - egy belső kisebb méretű boltozat van, már csak 14 m széles és csak maximum 3,5 m magas. Innen a „barlang”hátsó faláig pedig már legfeljebb 3,4 m távolság mérhető. Vagyis a barlang teljes mélysége kereken 10 méter. A barlang szája Ny-ra néz (tengelyének azimutja pontosan 270°), fenékszintje kétlépcsős. A külső és belső kapurész közötti padlózat lényegileg a bejárat előtti vádimeder fenékszintjével azonos magasságú, ebből azután mintegy félméteres lépcsőperemmel emelkedő sziklapadka vezet a hátsó részbe. A barlang aljzatát néhány dm vastag szélhordta homok fedi, amelybe kőzettörmelék keveredik. (A törmelék egyes darabjai kezdetleges megmunkálás nyomait valószínűsítik.) A horizontálisan rétegzett homokkő általában dm vastagságú kötegei igen eltérő keménységűek, ez az üreg falán, de az üreg két oldalán, a külső sziklafalon is jól látszik. Kisebb-nagyobb széleróziós bemélyedések, valamint a mennyezetről leváló homokkődarabok sebhelyei jellemzik a boltozatosán összehajló falakat. A padozat szintjében, a barlang hátuljában, tengelyének két oldalán 1-1 félméteres szájjal induló, de gyorsan összeszűkülő és mintegy 1-1,5 m után zsákszerűén, vakon végződő üreg látható. Valószínű, ezek miatt tekintette Almásy forrásbarlangnak a képződményt. Mivel azonban az üregek belső végén semmiféle nyoma sincs az egykori vízfeltörés helyének, a forrásbarlang eredet nem tűnik valószínűnek. Az üreg tágításában a szél játszhatta a fő szerepet. Hatása ma is jól lemérhető a sziklafal hátsó részén, ahol az erőteljes futóhomok-csiszolás miatt a fal felületén a világosabb sárga és a vörhenyes színű rétegek váltakozása messziről szembetűnik. Az egész olyan jellegű, 5. kép: Részlet a Belső-barlang kétrétegű (vörösbarna, mustárszínű) alakjainak egy nagyobb csoportjáról — az „úszó emberekkel” (Fotó: Szabó József) 13
