Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Szabó József: A szaharai sziklarajzok kérdéséhez - a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as expedíciójának tükrében
Belső (Nagy) barlang Szembenézet: Alaprajz: festett falrészek külső kapu ; 28m 10 m zsákszerű (vak) üregek Külső barlang Szembenézet: Alaprajz: kapu szélesség : 11,5m kapu széles ség : 11,5 m 4. ábra: A Belső- és a Külső-barlang szembenézeti képe és alaprajza mint a frissen feltárt homokfal. A barlang hátsó falán általában embermagasság felett maradt meg a zsiráfos barlangnál már leírt vörösbarna kéreg, és ezen láthatók a festmények. A bejárat felől nézve valamennyi rajz a középvonaltól balra látható. Részben a festés alapjául szolgáló bevonat lepergése, leválása miatt ma a rajzok három csoportot alkotnak, köztük festés nélküli világos falrészek vannak. A festés sajátossága, hogy a vörösbarna szín mellett itt egy okkersárga festéket is alkalmaztak az alkotók (5. kép). A két szín elsősorban a középső rajzcsoportban jelentkezik, de nem a képek esztétikai hatásának növelése céljából, hiszen jól látszik, hogy a vörösbarna alakokat később festették, mert több helyen — legalább részben — elfedik a régebbi sárga ábrákat. A két festési szín tehát két festési korszakot jelent. (Kevésbé határozottan még egy fehérszínű festési réteg is fölsejlik.) A kisebb falfelületeken vésett zsiráfalakok is előfordulnak, amelyek kontúrját talán korábbi látogatók a jobb fényké14 pezési lehetőség érdekében fehér krétával húzták ki, de az sincs kizárva, hogy a bevésés vonalában a homokkő mésztartalma vált ki, és az okozza a fehér színt. Ami a festmények témáját illeti, itt vegyesen fordulnak elő állati és emberi alakok. Az állatok közt a tehénformák a leggyakoribbak, az emberek rendszerint csoportokban láthatók. Különlegességnek számít az alakok közé „jujt" tenyérlenyomat, amelynek alkotója nem kímélte a már korábban odafestett embereket, s meghökkentő ötletét azok részbeni átszínezésével (alkalmasint „lesprézésével j kivitelezte. Egyébként is megfigyelhető, hogy az alkotók nem sokba nézték a korábbi festéseket, mert nagyon gyakran rájuk festették újabb ábráikat. Ebben a festménysorozatban láthatók a már Almásy által is úszó embereknek minősített alakok6. Azok valóban lehetnek úszók, de a vádiban mi nem találtuk az egykori tóborítás nyomait—sem tavi szinlőket, sem tavi üledékeket. A festmények tematikai sokféleségét jelzi, hogy még egy pálmafa részletei is felismerhetők.
