Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
MÚZEUMI HÍRADÓ - A megújult százhalombattai „Matrica” Múzeum (Dr. Vicze Magdolna)
A MEGÚJULT SZÁZHALOMBATTAI „MATRICA” MÚZEUM Újra megnyitotta kapuit a húszéves százhalombattai „Matrica” Múzeum, egy év felmérési, előkészítési és két év felújítási munkák után. Az épület a XVIII. századi térképeken tűnt fel először. Egyértelműen egy nagybirtok központi épülete volt, ami a környék került leleteket is Pest megye különböző múzeumaiba szállították. Az akkori tanácselnök, majd tanácselnök-helyettes, Ferenczi Illés (néhány lelkes helyi lakos támogatásával) eleinte csak összegyűjtötte az építkezések során előkerült leleteket, majd később egyre házi „Matrica” megújult kiállítása legalkalmasabb természeti és környezeti adottságú részén, az ún. Római híd közelében, a Budára, Székesfehérvárra, Adonyba vezető út találkozásánál helyezkedett el. Az 1945 előtti XX. századi tulajdonosai budapesti tisztségviselők voltak. Fénykorát az 1900-as évektől az 1930-as évek végéig élte. Volt, mikor panzióként működött (Glück Frigyes budapesti mecénás, műgyűjtő és vendéglátós ideje alatt), utolsó tulajdonosa, Dr. Hámori Bíró Pál idejében pedig a család vidéki házaként élénk társasági életnek adott otthont. A II. világháborút követően téesz-iroda, iskola, raktár, majd 1970-től tanácsháza működött az épületben. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek során, amikor Százhalombattán elindultak a nagy ipari beruházások, számtalan értékes régészeti lelet került elő. Ezeket, valamint a város nevében szereplő halomsírokból előtározottabban egy múzeum létrehozását szorgalmazta a városban. Ezt az elgondolását 1983-ban egy fiatal lelkes szakember, Dr. Poroszlai Ildikó alkalmazásával tettek is követték. Amikor 1985-ben a Városi Tanács új helyre költözött, szinte természetes volt, hogy a város legöregebb épületében működjön a múzeum. Az akkor még Helytörténeti Gyűjteménynek nevezett múzeum első állandó kiállításának megnyitására 1987. decemberében került sor. A XVIII. századig visszakövethető és azóta számtalan átépítésen keresztülment épület oromdíszét 2004-2005 telén viharok súlyosan megrongálták, meggyengült a tetőszerkezet, így leomlás veszélyét idézték elő. A szak- vélemények és vizsgálatok kimutatták, hogy nemcsak a tetőszerkezet öregedett el, hanem az épületnek alapozása sem volt. A pince 2-5 cm-es betonpadlója alatt sem alapot, sem falmaradványt nem találtak. Egyértel113
