Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
MÚZEUMI HÍRADÓ - A megújult százhalombattai „Matrica” Múzeum (Dr. Vicze Magdolna)
művé vált, hogy az épület így nem állhat tovább. 2005 októberében a százhalombattai Képviselőtestület nehéz döntés előtt állt: vagy a meglévő épületet újítja fel, vagy teljes mértékben új múzeumot épít. A múlt emlékeit és a hagyományokat tisztelő emberek örömére az Önkormányzat a nehezebb és jóval költségesebb megoldást, a meglévő épület felújítását, rekonstrukcióját választotta. Ennek köszönhetően az épület a pincétől a padlásig nemcsak kinézetében, hanem műszaki tartalmában is megújult. A műemlék jellegű újjáépítéssel az épület XVIII. századra visszavezethető múltjához méltó külsőt kapott, ugyanakkor belül lifttel, klímaberendezéssel szolgálja ki a XXI. századi igényeket. Ebben a megújult környezetben folytathatjuk mindazt, amit Ferenczi Illés és Poroszlai Ildikó elkezdett, ránk hagyományozott. A múzeumot kezdetektől a város tartja fenn. Elsődleges feladatunk a város határain belül a régészeti ásatás, leletmentés, a néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunka, az állagmegóvás, konzerválás, dokumentálás, publikálás. A szellemi örökség óvása, rögzítése, ezek közkinccsé tétele. Lehetőség szerint kiadói munka, tudományos kutatás és közművelődési feladatok ellátása. Az itt dolgozó szakemberek odaadó és kitartó munkájának köszönhetően a kis helytörténeti gyűjteményből mára európai hírű, ismert és elismert intézmény lett. A publikációkkal, a hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétellel a kollégák személyesen is kivívták az elismerést. A múzeumba látogatók most az ultramodern műszaki felszereltségű környezetben ultramodern kiállítást láthatnak. Húsz évvel ezelőtt Poroszlai Ildikó azzal lepte meg a muzeológia világát, hogy az elsők között alkalmazott régészeti enteriőröket. Mára ez általánossá vált, s a „Matrica” Múzeum újra formabontó lett: az enteriőrök helyett új típusú, eredeti stílusú függőtárlókban mutatjuk be leleteinket, és az egész nagy kiállítóteret egy egységes, művészi és esztétikai térként kezeljük. Az idő és az anyagi lehetőségek szűkre szabott keretei miatt modulokban, azaz kisebb egységekben haladunk a mintegy háromszorosára nőtt állandó kiállítás berendezésében. Az első rész a földtörténetet, az őskort és a római kor egy részét mutatja be. Izgalmas és új kihívást jelentett a legnagyobb, földtörténeti vitrin elkészítése. Ez a téma teljes mértékben új, eddig ezek a leletek (kövületek, ősi csontmaradványok) még soha nem voltak kiállítva. Külön gondot fordítottunk a legjelentősebb mamutcsontleletek korszakának aprólékos, képi és szöveges bemutatására. A százhalombattai „Matrica” Múzeum hagyományosan kiemelkedő minőségű és mennyiségű őskori, bronzkori emlékanyagát most a nemzetközi ásatás legújabb leleteivel és eredményeivel egészítettünk ki. Van olyan tárgy a kiállításban, mely a tavalyi év során került elő. A római kori régészet egyik gyöngyszeme a beépítetlen százhalombattai katonai tábor. A tábori élethez tartozó emlékeket, a római kori temetőben talált leleteket és a távoli kereskedelemre utaló tárgyakat mutatjuk most be. A római építkezés, a faragott oltár- és sírkövek kiállítása a következő ütemben valósul meg. Hátravan még a városnak nevet adó vaskori emlékek, a középkor, néprajz és a legújabb kor megjelenítése. A kiállítás nem csupán külsőségében egységes, hanem tematikájában is. Célunk a Százhalombatta régészeti és történeti korszakaiból származó eltérő tárgyi emlékanyag átgondolt, összefüggő bemutatása. Az egyik meghatározó tényező, mely minden korszakban foglalkoztatta és befolyásolta az emberek életét és tevékenységét, az a környezet. A tér, amelyben saját magát, családját, közösségét elhelyezte, életét és mindennapjait élte. A tér, a környezet nem passzív színtere az emberi létezésnek, hiszen a mindenkori ember tudása, társadalma, kultúrája meghatározta, hogyan tekintett környezetére, hogyan formálta azt. Eltérő emberi társadalmak különböző módon értelmezték és alakították a teret maguk körül, határozták meg saját környezetüket, másként szervezték közösségi és magántereiket, hétköznapjaik és ünnepeik színtereit. Ez az a kapcsolat, közös, összefogó szál, melynek bemutatásán keresztül szeretnénk a látogatókkal megismertetni a város történetének elmúlt 10 000 évét. A kiállítást hosszában és keresztben két elméleti tengelyre osztottuk. Hosszában az időtengely van, ahogy haladunk előre a teremben, úgy haladunk előre az időben is. Keresztben az ember és tér kapcsolatának három meghatározó színterét 1.) a szakrális, rituális teret; 2.) az ún. profán, azaz a hétköznapi életteret; 3.) a távoli, a mindennapi élettéren kívüli környezetet mutatjuk be. Reményeink szerint a megújult környezetben, az átgondolt tematikával és az egységes esztétikai bemutatással elnyerjük mind a szakma, mind a nagyközönség elismerését. Dr. Vicze Magdolna, régész, múzeumigazgató Százhalombatta 114
