Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Biró Anna: Adalékok Bíró Lajos néprajzi munkásságával és gyűjteményével kapcsolatban
aus Deutsch-Neu-Guinea [Astrolabe-bay] címen adták közre. A kötetek nagy elismerést arattak és megbecsülést szereztek a magyar tudománynak, gyűjteménye pedig bekerült a nemzetközi köztudatba. A gyűjtemény tárgycsoportok szempontjából is változatos képet mutat: ruházat, öltözet-kiegészítők, ékszerek, háztartási eszközök, élvezeti cikkekhez kapcsolódó tárgyak (mészportartók, mésznyaló lapátkák), kultikus tárgyak, fegyverek, építkezéshez és hajózáshoz kapcsolódó tárgyak, balták, hangszerek és tánceszközök, halász-, vadász- és földműves szerszámok, valamint berendezési tárgyak és gyermekjátékok. Legnagyobb arányban fegyvereket és ékszereket, valamint háztartási eszközöket, edényeket, különböző tároló- és evőeszközöket gyűjtött. Az európai szemnek is „szép”, látványos darabokból, így a kultikus tárgyakból, az építkezéshez, vagy a hajózáshoz kapcsolódó eszközökből kevesebbet gyűjtött. Igaz, ez utóbbiaknál figyelembe kell venni, hogy szállításuk is nehezebb és költségesebb volt. Mindenesetre, a gyűjtött tárgycsoportok arányait a tudatos gyűjtési koncepción kívül jelentősen befolyásolták Bíró anyagi körülményei is. Bíró és a korabeli német-új-guineai gyűjtemények Bíró gyűjteményének értéke jól kirajzolódik, ha ösz- szehasonlítjuk Ottó Finsch és Robert Pöch azonos területről származó korabeli anyagával . A három gyűjtő azonos társadalomtudományi - bár távolról sem azonos társadalmi - közegből érkezett. Mindhárman az evolúció nézőpontjából vizsgálták a pápuák „kőkorszaki” kultúráját, hogy ezen keresztül megismerhetővé tegyék az európaiak őseinek életmódját. A terepen tapasztaltak azonban teljesen eltérő módon formálták gondolkodásukat. Míg az etnológiai képzettséggel felvértezett Pöch eszméit az európai kultúr- fölénybe vetett hit határozta meg, Bíró megkérdőjelezte azt. Ennek okát társadalmi szocializációjuk különbségei mellett alighanem a Melanéziában eltöltött időtartamban és módjában kell keresnünk. Hármuk közül ugyanis Bíró töltött itt hosszú éveket, és ő tagozódott be teljesen az őslakók társadalmába, amely lehetővé tette, hogy kívülről szemlélje az európaiak etnocentrikus gondolkodását. A két másik kutató anyagi lehetőségei messze meghaladták övét, mégis Pápua férfi, Német-Új-Guinea, 1896-1902 (Fotó: Bíró Lajos) (A Magyar Természettudományi Múzeum archívuma) Bíró gyűjteménye a legkiegyensúlyozottabb, ami azért hangsúlyozandó, mert a korabeli gyűjtési gyakorlat a díszes tárgyakra helyezte a hangsúlyt. Nála találjuk arányaiban a legtöbb hétköznapi tárgyat, eszközöket, sőt félkész termékeket, nyersanyagokat, hajózási és halászati eszközt, berendezési tárgyat, valamint gyerekjátékot. Hármójuk közül az ő gyűjteményében található a legtöbb valláshoz és zenéhez kapcsolódó tárgy, valamint a legtöbb fegyver, balta és élvezeti cikk. Ezzel szemben kevés ruhafélét és ékszert tartalmaz, amiből a másik kettőhöz viszonyítva arányaiban a Finsch-gyűjteményben találjuk a legtöbbet. Bírót éppen a terepen szerzett ismeretei, tapasztalatai indíthatták arra, hogy a hivatásos és képzett Pöch-höz képest — aki például Manamban egyetlen napot töltve 100 tárgyat szerzett be (Kirchengast—Weis 2001:377) — bőségesebb adatokkal lássa el a tárgyait. Azt kell tehát gondolnunk, hogy Bíró jegyzetei nemcsak azért egyedülállóak, mert részletességükben, aprólékossá67
