Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Biró Anna: Adalékok Bíró Lajos néprajzi munkásságával és gyűjteményével kapcsolatban
Pápua házaspár, Német-Új-Guinea, 1896-1902 (Fotó: Bíró Lajos) (A Magyar Természettudományi Múzeum archívuma) gukban, hitelességükben megelőzték korukat, hanem mert ez által ebből a korból az anyagi kultúrának bizonyos aspektusairól kizárólag ő szolgál adatokkal. Bíró Lajos gyűjtési elvei, körülményei és módszerei Bíró elveit elsősorban a természettudomány eszméi határozták meg. Hitt magában a tudományban, a világ megismerhetőségében, és a megismerés szükségességében is. És fontos volt számára a magyar tudomány nemzetközi hírnevének növelése. Legnagyobb problémája a rendelkezésére álló anyagi keret szűkössége volt. Emiatt gyűjtött egyedül, és sok területre ezért nem jutott el. A gyarmaton élő európaiaknak nagy háztartást illett fenntartaniuk, a szükséges dolgokat is csak drágán tudta beszerezni. Otthonról vitt felszerelése sem elegendő, sem megfelelő minőségű nem volt, a pótlás nehézkesen ment. Többször kényszerült eladni a gyűjtött anyagából, hogy költségeit fedezze. A terület feltáratlansága miatt elsősorban a part menti és a könnyebben hozzáférhető hegységekben kellett kutatnia, a hajójáratok rendszertelensége okán állandóan készen állva az azonnali utazásra vagy költözésre. Az időjárás miatt a gyűjtemény sokszor még a preparálás előtt tönkrement, ezért próbált olyan módszereket kifejleszteni, amelyekkel ezt ki tudja küszöbölni. Bíró indulása előtt alaposan felkészült, később pedig a rendszeresen küldött szakirodalmi anyag alapján bővítette ismereteit. Igyekezett alkalmazkodni a pápuák életéhez. Helyi feleségei révén, olyan dolgokat is lejegyzett, amelybe csak szoros barátként, illetve rokonként nyerhetett bepillantást. A jegyzetelést nagyon fontosnak tartotta, csak a jól dokumentált tárgyaknak, helyszíneknek és eseményeknek adott hitelt. Figyelmet fordított a pápuák tárgyakkal kapcsolatos ismereteire, életükben játszott szerepére. A tárgyak pontos származási helyén túlmenően, több helyi elnevezést is feljegyzett. Foglalkozott az anyag, a használat, készítés módjával és a készítő szerepével is. Csak azoktól jegyzett le adatokat, akik még használták a gyűjtött eszközt és meggyőződött róla, hogy előtte is el tudták készíteni a tárgyat. Jó megfigyelőként nem siklott el a díszítés felett, vizsgálva a motívumok típusait, változatait valamint jelentésüket is. Tárgysorozatokat állított össze és kismonográfiákat is szerkesztett hozzájuk. Uj-Guineába készülve megtanult fotózni, és szakkönyvek segítségével folyamatosan finomította tudását. Természetes környezetben, természetes beállításokkal fényképezett, bár mások ekkoriban inkább a festményszerű hatások elérésére törekedtek. Fotói azért is értékesek, mert a pápuák — azt gondolván, hogy az elrabolja a lelkűket — féltek a fényképezéstől. A Néprajzi Múzeum több mint 300 fényképet őriz tőle és a Természettudományi Múzeumban is több száz fotója található. A korabeli tudományos elméleteknek megfelelően, a pápuákat Bíró is az európai kőkorszak élő példáinak tekintette. Indulása előtt volt benne egyfajta romantikus szemlélet a távoli, egzotikus tájak, misztikus őserdők iránt. Ez a kép azonban idővel megfakult, és hangsúlyozta, hogy a pápuákat valóságukban, jó és rossz tulajdonságaikkal együtt kell megismerni. Az általános emberit akarta bemutatni. Nem szerette sem a túlidealizált képet, sem a lenézésüket. Ortutay szerint ez a humanizmus tette Bírót a magyar néprajz egyik úttörőjévé (Ortutay 1943, 480). Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy Bíró nem pusztán szerencsés kezének, illetve Uj-Guinea néprajzi gazdagságának köszönhetően hozta létre páratlan anyagát, hanem tudatos gyűjtő volt a néprajz terén is. Előre kitűzött célok szerint, végiggondolt elvekkel, és ehhez igazított módszerekkel dolgozott. 68
