Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Biró Anna: Adalékok Bíró Lajos néprajzi munkásságával és gyűjteményével kapcsolatban
Bíró Lajos 1926-ban a szegedi Ferencz József Tudományegyetem díszdoktorává avatása idején (A Magyar Természettudományi Múzeum archívuma) és szakirodalmi ismereteit bővítse. 1901. december 27-én indult haza, Ceylon, India, Omán és Egyiptom érintésévelés 1902. augusztus 27-én érkezett meg Budapestre. A fogadására nagy tömeg gyűjt össze. Tiszteletére Fraknói Vilmos püspök adott fogadást, amelyen képviseltették magukat a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Múzeum osztályai is. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli őrévé nevezték ki. 1926. március 25-én a szegedi Ferencz József Tudományegyetem díszdoktorává avatta. Bíró az elkövetkező években gyűjtött Máltán, Tuniszban, Krétán, Erdélyben, később pedig a Balkán-hegységben kutatott. 1931. szeptember 2-án halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, a főváros által felajánlott díszsírhelyen. Az obeliszk aztán az 1980-as években eltűnt, 2004-ben a családja temet- tette újra, és állított neki új síremléket. Bíró Uj-Guineából hazaküldött levelei a Rovartani Lapokban, későbbi tanulmányai pedig ezen kívül a Természettudományi Közlönyben és a Természetrajzi Füzetekben jelentek meg. Uj-Guineai emlékeiről nagyobb monográfia megírására készült, de csak jóval később, 1923-ban adták ki az Űj-Guineából haza írott leveleit, Hét év Uj-Guineában - Levelek hat világrészből címmel. Másik — poszthumusz - könyvében Űj- guineai utazásom emlékei címmel (1932) munkatársa, Szabó-Patay József rendezte sajtó alá megjelent írásait. A Bíró által gyűjtött 200 000 állat feldolgozásán több bel-, és külföldi kutató dolgozott, több mint 150 tudományos cikk és értekezés született róla. Az anyag 2400 addig ismeretlen állatfajt tartalmaz, amelyből közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Bíró nevét. Botanikai gyűjteménye további 130 új fajt és 14 új alnémet tartalmaz, ez azonban máig sincs teljesen feldolgozva. Bíró Lajos néprajzi munkássága Uj-Guinea Bíró érkezése előtt alig tizenöt évvel lett német gyarmat, így természetrajzi és etnográfiai szempontból is szinte érintetlen területen gyűjtött. Mivel elsősorban nem néprajzi gyűjtés céljával ment Uj- Guineába, és az etnográfiában teljesen járatlan volt, a korabeli tudománytól elzárva, magára utalva kellett kifejlesztenie gyűjtési technikáit és elveit. A természet- tudományhoz nyúlt vissza, az ott megszokott precizitását emelte át néprajzi kutatásaiba. Gyűjtésekor földrajzi teljességre törekedett, minden számára elérhető területet bejárt, így az összes fontos stílusprovinciából szerzett anyagot. A tárgyi kultúrát is teljességében kívánta dokumentálni, a szakrálistól a hétköznapi tárgyakig. Gyűjtésének különleges értéke, hogy több nyelvészeti feljegyzése is ránk maradt. A pápua kiejtésmódhoz a magyar fonetika szerint útmutatót készített, mellyel abc-t szerkesztett. Szószedetei tematiku- sak, amelyekben a különböző falvak azonos jelentésű szavai táblázatba rendezve szerepelnek. Hazaküldött anyagát a Néprajzi Tár kutatói, Jankó János, Semayer Vilibáld és Bátky Zsigmond Bíró jegyzetei, és a fellelhető szakirodalom alapján tárgytípusonként dolgozták fel. 1899-ben A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei sorozat első köteteként, Bíró Lajos Né- met-Uj-Guineai (Berlinhafeni) Néprajzi Gyűjtéseinek Leíró Jegyzéke (Beschreibender Catalog Der Ethnographischen Sammlung Ludwig Bíró-s Aus Deutsch-Neu- Guinea (Berlinhafen) illetve Semayer Vilibáld szerkesztésében. Bíró Lajos Német-Uj-Guineai [Astrolabe-öböl] Néprajzi Gyűjtéseinek Leíró Jegyzéke. Beschreibender Catalog der ethnographischen Sammlung Ludwig Bims 66
