Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Marosi Sándor: Bulla Béla természetföldrajzi életműve

Bulla Béla az 1938-39-es tanévben

új eredményeket tartalmazó, elvi kérdéseket is tisztázó, feladatokat is kitűző, tematikailag változatos, sokszínű természetföldrajzi érdeklődési körét, komplex szemléletét.

Még valamit mai előadásom - tőlem függetlenül jelzett — zárójeles címéről: a tanítvány és a pályatárs szemével kellene szólnom. Nos, tanítványként a már korábban sokszor — legelőször a sírjánál elhangzott búcsúm alkalmával — megvallott hálámon, tiszteletemen, szeretetemen kívül most még azt említhetem meg, hogy talán nem vallottam a Mesteremnél sem szégyent, amikor azzal tisztelt meg, hogy 1951-ben — még a diploma átadása előtt - tanítványai közül engem javasolt az akkor létesítendő akadémiai kutatóhely egyetlen pályakezdőnek szánt státusára tudományos segédmunkatársnak, miközben másik szeretett tanítványát, későbbi kedves munkatársamat, Adám László évfolyamtársamat pedig maga mellé vette egyetemi tanársegédnek. Korábbi jeles tanítványa, a 3 éve már tanárként működő Szilárd Jenő pedig 1952 tavaszán lett az MTA FKCs munkatársa, akárcsak Pécsi Márton, Sárfalvi Béla, a tanév végétől Góczán László. Már 1952-ben elindította - az intézményvezető Koch Ferenccel egyetértésben — a szakmai—baráti-munkatársi hármast, Adám—Marosi—Szilárd kezdő kutatókat a Mezőföld részletes, terepi—laboratóriumi stb. komplex természetföldrajzi kutatására, annak megszervezésére, monografikus feldolgozására, benne az első, úttörő hazai geomorfológiai térkép elkészítésére. Ennek a munkánknak az elismerését számunkra nagyon megtisztelő, a monográfiához írt Előszóval is jelezte.

Itt kezdődött Mesteremmel pályatársi kapcsolatom, majd folytatódott Budapest, a Balaton stb. természetföldrajzi feldolgozásával, Magyarország természeti földrajza című, két kiadást is megért alapvető egyetemi tankönyvének éppen halála előtti megjelentetéséig, amelynek szerkesztője, illusztrációinak összeállítója lehettem.

Visszatérve jelenlegi alapfeladatomhoz, Bulla természetföldrajzi életművének átfogó értékelését röviden az alábbiakban összegzem, szemelvényezve máskor és másutt publikált méltatásaimból, részleteiben hagyatkozva mai előadótársaim — korábban általam is többször megfogalmazott — méltató értékeléseire.

Mint mondandómból kitűnik, Bulla ugyan valóban főként geomorfológiai problémákkal foglalkozott, de a legtágabb értelemben komplex természetföldrajzi kérdésekkel is - amit sajátos idézetekkel is tanúsíthatok a legkompetensebb kortársai szavaival —, sőt társadalom- és gazdaságföldrajzi eredményei, megnyilvánulásai is figyelmet érdemelnek. Ugyanis fellépéséig - legalábbis nálunk — már megszűnt a klasszikus értelemben vett unista geográfia; a tudományfejlődés a földrajzban is erős differenciálódásban mutatkozott meg. Bulla ugyan, mint a természetföldrajz professzora, még ezen a nagy tárgykörön belül is főleg a természetföldrajz gerincét alkotó geomorfológiát művelte, eredeti klimatológiai, vízföldrajzi stb. kutatásai, publikációi, eredményei kevésbé voltak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmélyült ismeretei - nem csak az egész természetföldrajzban, hanem az egész geográfiában, sőt a rokontudományokban is - ne lettek volna.

Kretzoi Miklós, jeles geológus-paleontológus kortársa írta róla (Földrajzi Közlemények 1982/4. 369. old.): „széles kapcsolatokat teremtett geológus, meteorológus, hidrológus, agrogeológus, botanikus, paleontológus, kozmológus és más — a földfelszín alakulásában valami szerepet játszó földi tényezőt kutató - szakemberekkel.” „Ezzel a szemlélettel Bulla Béla megálmodta azt, amit ma mint magától értetődőt emlegetünk, az egységes fóld4