Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Marosi Sándor: Bulla Béla természetföldrajzi életműve
tudományi szemléletet, amelyben a természetfóldrajz a jelen földtana — de a fildtana a múlt egymást követő természetfóldrajzainak egymásutánja. ” Hasonlóképpen méltatta Kakas József meteorológus a keszthelyi jubileumi megemlékezésen Bulla éghajlattani-paleoklima- tológiai eredményeit—érdemeit (fenti folyóiratszám 371. old.) és Zólyomi Bálint botanikus-ökológus pályatársa, hangoztatva (fenti folyóiratszám 371—372. old.): „Ma sokan, sokat beszélnek az interdiszciplináris együttműködésről. 0 többek között mint a DAT (Di- luviumkutató asztaltársaság)... egyik alapító tagja nem emlegette, hanem intenzíven művelte azt. ” Nos, mint magam is többször hangsúlyoztam, számos munkájában igen jól megmutatkozik földrajzi szintézisre képes kiváló tehetsége, s az is, hogy nem csak szűkebb kutatásterületének, a geomorfológiának, hanem a természetföldrajz minden ágának kitűnő művelője lehetett volna, de mindenekelőtt rendelkezett azzal a nem mindennapi adottsággal, hogy a rokontudományok és a földrajz egyéb ágainak eredményeit magas színvonalú, igényes földrajzi szintézisben foglalja össze. Sokoldalúságának és komplex szemléletének első bizonyságát említve: a szülővárosának is adózó doktori értekezésében a Keszthelyi-hegység földrajzát monografikusán dolgozta fel, a kor színvonalán kiváló módon. A hegység kialakulása, szerkezete, morfológiája, hidrogeográfiája, természetes növénytakarója, ezekkel összefüggésben éghajlata és talajai mellett bemutatta a településeket történeti fejlődésükben és jelen arculatukban, funkciójukban, gazdasági viszonyaikat, néEgyeskő, 1943. (Fotó: Bulla Béla) pességüket, a területhasznosítást a természeti adottságokkal összevetve. Kritikusan írt a társadalmi gondokról, a gazdasági bajokról, a lakosság egzisztenciájának a birtoknagysággal és a tulajdonjogi megoszlással való kapcsolatáról. A kezdő kutató Bulla már 1928-ban figyelemre méltóan összegzi szemléletét, miszerint a Keszthelyi-hegység, mint egységes földrajzi táj a tájalkotó elemek kapcsolatainak összefoglaló eredményeként alakult ki, ám az ide települt ember a fejlődésnek új irányt, a területnek más képet kölcsönzött. Az elkövetkező változásokra utalva dolgozatát így fejezi be: „az adott kép a Keszthelyi-hegységnek mint földrajzi tájnak pillanafelvétele”. Ez a megfogalmazás az eleve dinamikus szemléletű Bulláról vall. A komplex természetföldrajzos, regionális, illetve tájföldrajzos Bulla a Keszthelyi-hegységről írt egyetemi doktori értekezését követően is rendre hallat magáról. Egy-egy hazai táj, >rAz Alföld" (1940), „A nyugati országrészek” (1941) feldolgozása mellett megírta pl. 1946-ban ,A természetes táj képe a Szovjetunióban” című szintézisét. Egyetemi oktatói tevékenységének is szükségszerű következményeként tekinthető, hogy a nemzetközi és hazai szakirodalom kitűnő ismerete és saját, egyre gyarapodó kutatáseredményei egyetemi jegyzetekké, kézikönyvekké, majd tananyaggá formálódó tankönyvekké érlelődtek, beépültek és mindmáig jelen vannak földrajzi felsőoktatásunkban. Magas színvonalú egyetemi tankönyvei sorát a Men- döl Tibor professzortársával 1947-ben publikált, s valamennyi tanítványa által „bibliaként” forgatott, tanulmányozott ,A Kárpát-medence földrajza" című terjedelmes (610 p.), rendkívül alapos, teljes földrajzi szintézisként használt alapmű nyitotta meg, amit számos egyéb, köztük a már említett általános és regionális, hazai és külföldi témájú tankönyvek követtek. A természetföldrajzi jellemzésre és szintézisre sikerrel törekvő Bulla az egész Kárpát-medence földtörténetét, domborzatát, éghajlatát, vízrajzát, növény- és talajtakaróját, valamint állatvilágát rajzolta meg, — ahogyan jeles tanítványa, tanszéki utódja, Székely András a keszthelyi jubileumi megemlékezésen (Földrajzi Közlemények 1982/4.355. old.) hangoztatta — „kitűnő, arányos szintézisben, ragyogó, olvasmányos stílusban. Ezt követően nagyon különböző jellegű — hegységi, dombsági és síksági — tájairól fest összehasonlító képet. 5
