Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lázár Imre: Festőecsettel a világ körül

anyai nagyanyjára és nővéreire hárult. Farkas Böske — ahogyan a városban hívták — művészi hajlama ko­rán megmutatkozott, kilenc éves korától rendszere­sen festett. Édesapja egy köznapi pálya reményében iskoláztatta, óvónőképzőbe íratta be, ahol 1907-ben szerzett oklevelet. Kötöttségeket nehezen viselő ter­mészete miatt azonban a leány inkább a művésze­tek felé vonzódott. Sorsát az pecsételte meg, amikor a fiatal, tehetséges festőművész, Sass Ferenc — eredeti nevén Brunner Ferenc - 1908-ban festőiskolát nyitott Nagykanizsán. Böske azonnal döntött: növendéknek jelentkezett az ifjú tanárhoz. Sass, aki - saját szavai­val élve — Ferenczyt, Hollósytés a „ Természetet” tartotta mesterének , a magyar plain air festészet rejtelmeibe vezette be ifjú tanítványát. A két fiatal művész hama­rosan összeházasodott, s ezentúl együtt állítottak ki, együtt látogatták a híres müncheni Hollósy-kört. 1910. július 1-jén született meg leányuk, Brun­ner Erzsébet, aki örökölte szülei művésztehetsé­gét. Már kis korában megcsillogtatta festői ké­pességeit, majd szobrászatot kezdett tanulni Kis­faluéi Strobl Zsigmondnál,5 Minden jel arra mutatott, hogy Sassné Farkas Böske és Sass Ferenc pályája meredeken ível felfelé. Sikeres kiállításokon mutatkoztak be nem csak a Dunántúl nagyvárosaiban6, de Budapesten7, Münchenben15 és Fiúméban is. Sassnét - a magányosság iránti hajlama miatt is — elsősorban a természet tüzetes megfigyelése, a természeti jelenségek pontos rögzítése vonzotta. Ki­meríthetetlen témája volt a balatoni táj, a víz, az ég­bolt ezernyi arca, a Badacsony, Tihany, Gyenesdiás. A világháború összetörte mindkét művész hitét, reményeit. Sass Ferenc a nagy kiábrándulásból már soha nem tért magához. Mint művész meghasonlott, 1963-ban bekövetkezett haláláig csak néhány keserű portré került ki az ecsetje alól/0 Sassnét sem érintette kevésbé a megrázkódtatás. Éve­kig ő is képtelen volt festeni, de nem volt hajlandó a megadásra sem: elhatározta, vagy legyőzi a válságot, vagy elpusztítja magát. Onkínzó útkeresés, teljes élet­módváltás következett. Kihívta maga ellen a végzetet, próbára tette minden idegszálát, keresve valami mást, ami nem megszokott. 1925-ben a teljes kétségbeesés szélére jutva 28 napon át minden táplálékot megtaga­dott magától. A kis híján éhhalállal végződő koplalás után így számol be az egész életét megváltoztató kí­sérletről: „ Testi erőm hanyatlását a lelki aktivitás tuda­tossága követte. Életkedvem visszatért és azonnal lázas munkára késztetett” U. Új festményei teljesen mások voltak, mint a korábbiak. Mostantól a belső látomá­sok, a misztikus élmények megjelenítése foglalkoztat­ták, vásznai lelkiállapotának hű lenyomatai voltak. Hiába ért el azonban nagy sikereket a Nemzeti Szalon kiállításain , egyre inkább úgy érezte, hogy új élet­eszményei és művészi elképzelései kiteljesítéséhez új környezetre van szüksége. Elhatározta, hogy elhagyja Magyarországot. Még nem tudta biztosan, hol találja meg a remélt inspirációt - talán Jeruzsálemben, talán Indiában03. Egyben volt csupán teljesen bizonyos: ha­ladéktalanul útnak kell indulnia. Tizennyolc eszten­dős leánya árnyékként követte, mindenben azonosul­va anyja eszméivel. Mint a zarándokok, úgy indultak útnak Itália felé, mezítláb, egy szál fehér darócruhában. 1929. május 29-én Gyékényesnél szálltak vonatra. Fiume után Velence, Firenze és Bologna következett. Nem a szokásos turistalátványosságok vonzották őket. Mélyebb szellemi inspirációt kerestek. Sassné még a 40 Brunner Erzsébet: Mahátmá Gandhi arcképe, Coonoor, 1934. (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents