Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lázár Imre: Festőecsettel a világ körül

Brunner Erzsébet és Rabindranath Tagore, Santinkétan, 1931. (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán)

templomokba sem volt hajlandó belépni, mert akkori szokás szerint a nőknek be kellett volna fedni a fejüket. Ezt a megkülönböztetést ő elvből elutasította. Rómában a Colosseum és a katakombák szellemi aurája ragadta meg őket. Az út további állomásai Nápoly, Sorrento és Capri voltak. Sassné számára kimeríthetetlen inspirációt jelentett a füstölgő Vezúv, az ezer arcot mutató tenger, Caprin pedig a híres kék barlang. De itt sem volt maradásuk, űzte őket a vágy még délebbre, Szicíliába.

Június végén érkeztek meg Palermóba, majd egy kis csendes tengerparti faluban, Santa Agatán telepedtek le. Itt ideális körülményekre találtak az alkotáshoz. Sassné szinte minden napját a tengerparton töltötte, papírra vetve és vászonra festve gyermekkori emlékeit, meditációit , az idilli táj inspirációit. Brunner Erzsébet alkotókedve is kibontakozott az új környezetben: ígéretes művészre valló portrékat festett markáns délitáliai karakterekről.

Brunner Erzsébet beszámol arról, hogy július elsején, 19. születésnapján különös álmot látott. A nagykanizsai szülőház pincéjében apja és anyja társaságában

egy fehér szakállas idős férfi ült, a kezében egy égő mécsessel. Amikor a láng ki akart aludni, Erzsébet úgy érezte, hogy ennek nem szabad megtörténnie. A láng felé nyúlt, mire az új életre kelt. Akkor az öregember rábízta a mécsest, mondván: „ Vidd el ezt a lángot a földkerekség minden sarkába” .

Brunner Ezsébet elmondása szerint anyja az álomban Rabindranath Tagore-xa, a Nobel-díjas indiai költőre ismert, s jeladásként értelmezte, hogy Indiába kell menniük. Azonnal elhatározta, hogy levelet is ír a költőnek — magyarul — és soraihoz néhány fotót is mellékel a festményeiről. Mivel a címet nem tudta, csak ennyit írt a borítékra: Rabindranath Tagore, India. A levél csodálatos módon eljutott a költő kezébe, és még csodálatosabb módon, éppen volt egy magyar is Tagore közelében, a vendégprofesszorként Sántinikétanban tartózkodó Germanus Gyula, aki le tudta neki fordítani a levelet. A levél megérkezésének körülményeiről G. Hajnóczy Rózsa neve alatt megjelent (valójában felesége naplói alapján Germanus által végső formába öntött) Bengáli tűz c. regény lapjain is olvashatunk. A regényben Germanus emlékezetből, nagyon eltorzított

41