Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lovász György: Bulla Béla és a magyar tájkutatás
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 15. szám, 2006. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, pp. 23-30. BULLA BÉLA ÉS A MAGYAR TÁJKUTATÁS Dr. Lovász György professzor emeritus Pécsi Tudományegyetem, Földrajzi Intézet, Természetföldrajzi Tanszék 7624 Pécs, Ifjúság útja 6., Tel: 72-503-600/4445 ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány Bulla Béla tájkutatásban betöltött szerepét értékeli. A reális megítéléshez vázlatosan áttekinti a korábbi hazai terület-felosztási rendszereket. Az 1863-65-től számított időszakot a szimpla morfográfiai és felszíni geológiai leírás jellemzi. Ezt követően előtérbe kerül a geológiai-szerkezeti jellemzés. A táj leírás tematikáját illetően a harmadik szakaszban a tájak jellemzésében, illetve megkülönböztetésében jelentős szerepet kap az alaktani leírás, illetve a felszínfejlődés különbözősége. A komplex földrajz azonban még ekkor sem fogalmazódott meg. Az 1920-as évek második felétől jelentek mega kisterületekre vonatkozó, de komplex földrajzi jellemzésre törekvő tanulmányok. Ezek közül kiemelkedő Bulla Béla: ,A Keszthelyi-hegység földrajza” című értekezése. Bulla Béla vitathatatlan érdemeket szerzett az egységes földrajz megteremtésében. Munkásságával kezdett kibontakozni a komplex természetföldrajzi tájjellemzés, mely a geológiai és geomorfológiai tájalkotókon kívül más tényezőket is figyelembe vett. Bulla Béla sajnálatosan rövid élete illetve tudományos munkássága rendkívül sokszínű volt. A földrajz, és elsősorban a természeti földrajz több területén alkotott maradandót. A tájkutatás témakörében végzett munkásságát akkor tudjuk reálisan megítélni, illetve értékelni, ha vázlatosan áttekintjük a korábbi hazai területfelosztási rendszereket, azok tematikáját, sőt a nevezéktanát is, hiszen Bullának e tekintetben is figyelemre méltó eredményei, illetve kezdeményezései voltak. A magyarországi természeti adottságok területi rendszerének először az 1800-as évek közepén fogalmazódott meg a „Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása" című három kötetes műben (Hunfalvy ]. 1863-65). Hunfalvy János még nem országrészeket különböztet meg, tehát a táj fogalmát nem használja. Az országrészeknek elsősorban a morfográfiai adottságait írja le. A kőzetek felszíni kibúvásai alapján készült földtani leírása - különösen a hegyvidéki területeken — részletes. A vízrajzi információi elsősorban az „országrész” vízfolyásainak, tavainak, nagyobb forrásainak felsorolásából áll. A társadalmi élet jellemzése természetesen hiányzik, hiszen a szerző — mint könyvének címe is jelzi - kizárólag a természeti viszonyokat jellemzi. A nagy tereket — amint az alábbiakban látható — elsősorban geológiai-szerkezeti alapokon határolja el. Az ezeken belül említett kisebb téregységeket legfőképpen a domborzat morfográfiai jellege szerint különbözteti meg. A mai ország területét az alábbi három nagy tér-egységbe — amint írja „részre” — sorolja. Ezek: 1. Az Alpok hegyrendszeréhez tartozó hegységek:- Osztrák-Stájer határhegységek- Pilis, Gerecse, Vértes-Velencei-, Bakony-, Budai- V isegrádi-hegység- Baranyai hegycsoportok, s a Balatonmelléki- dombvidék II. A Kárpátok E-Ny-i részéhez tartozó hegységek:- A Mátra hegyláncolat / Börzsöny, Cserhát, Mátra, Cserhát-Mátra E-i előterében fekvő dombvidék, III. A két nagy Magyar medence:- Pozsonyi-medence- Pesti, vagyis a magyar Alföld 23
