Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Évfordulók (K. J.-P. Z.)
professzorát barátai, tisztelői és tanítványai utolsó útjára kísérték. Most húsz év után a tanítványok újra egybegyűltek sírjánál és felidézték a tudóst, a földrajztudomány művelőjét, ezrek tanárát és nevelőjét, a földrajzi közélet lankadatlan munkását. A 77 éves életútjának első szakasza tele volt küzdelemmel. Már 5 éves korában árvaságra jutott. Emiatt el kellett hagynia szülőföldjét, Erdélyt, és a Déván megkezdett elemi iskolai tanulmányait kénytelen volt Budapesten folytatni. A család nehéz anyagi helyzete miatt tanítóképzőbe iratkozott. Ezek az iglói diákévek élete végéig nyomot hagytak benne. A szülői ház szeretetét, gondoskodását az iskolában a diákközösségben találta meg. Iglón nyert tanítói oklevelet, amihez Budapesten polgári iskolai tanitói oklevelet szerzett. Pedagógiai pályája 1913-ban Gyulafehérváron kezdődött, a következő évben a háború azonban elszólítja onnan. Frontszolgálat, majd 3 éves tur- kesztáni hadifogság után Budapesten mint Apponyi- kollégista szerez tanári oklevelet. Életútja a továbbiakban már kövezett úton vezet. Cholnoky Jenő mellé került tanársegédnek, majd ugyanott adjunktusnak. A későbbiekben pedagógiai munkássága három egyetem közt oszlik meg. Tanít a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd 1952-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre nyert kinevezést: az újonnan alakult Leíróföldrajzi Tanszék első professzora lett és 1961 szeptemberéig, nyugdíjba vonulásáig vezette azt. 40 évi pedagógiai munkássága alatt a földrajz szakosok, a földrajz után érdeklődők ezreit tanította. Ez idő alatt lankadatlan szorgalommal, kitűnő felkészültséggel és pedagógiai érzékkel dolgozott és oktatott. Színes előadásain keresztül keltette fel tanítványaiban a tárgy iránti érdeklődést, a földrajz iránti szeretetet. Súlyt helyezett arra, hogy a tárgyi tudáson keresztül a földrajzi látásra, gondolkodásra is megtanítsa tanítványait. Soha nem ment be az órára készületlenül, soha nem tartott rutinból előadást. A legújabb irodalom felhasználásával mindig újat adott, mindig előre mutatott. Vallotta, hogy az egyetemi előadások színvonala, az előadók egyénisége döntően meghatározza a tanítványok tudását, a tárgy iránti érdeklődésüket, vonzalmukat. Jó egyetemi oktató azonban csak az lehet, aki a tudomány eredményeit nemcsak hirdeti, hanem maga is műveli azt. Kéz Andorban dialektikus egységet öltött a professzor és a tudós. Erre mutat a több mint 90 tudományos munkája és értekezése. Ezek témája szinte a földrajz majd minden ágát felölelték. A 30-as években figyelme mindinkább a teraszvizsgálatokra irányult és a hazai modern teraszkutatás úttörője volt. A Duna-mentén végzett kutatásai során mind a teraszok számát, mind kialakulásukat tekintve gyökeresen eltérő álláspontra helyezkedett a Cholnoky-féle kétteraszos szemlélettel szemben. Ő öt teraszt mutatott ki, egy holocéni, egy új-, egy közép-, és egyjó-pleisztocén-korit, végül pedig egy felső-pliocént. Ő volt az első hazánkban, aki a teraszok klimatikus eredete mellett foglalt állást. Később teraszvizsgálatait kiegészítette a Felső-Tisza, a Tarac, majd a Nagy-Szamos mentén és a Zalán végzett kutatásaival. Ez utóbbival a Balaton árkának kialakulásának idejére adott feleletet. Nemcsak terepen dolgozott, hanem elsőnek írt kutatásmódszertani tanulmányokat, amelyekkel másoknak is segítséget nyújtott a korszerű teraszkutatáshoz. Ebben a tekintetben mesterének és tanítójának Cholnoky Jenőnek nyomdokán haladt. Sokat foglalkozott különböző természetű térképek tervezésével és szerkesztésével is. Nem lenne teljes a kép, ha a tudósról, a tanárról és az emberről adott jellemvonások mellett ne emlékeznénk meg a földrajzi közélet fáradhatatlan munkásáról. Élete szinte összeforrott a Magyar Földrajzi Társasággal, amelyet évtizedeken át szolgát. Munkásságával kitörölhetetlenül beírta nevét a Magyar Földrajzi Társaság és magyar földrajztudomány történetébe. Dr. Pinczés Zoltán (Kéz Andor arcképét a hátsó borító belső oldalán közöljük. Szerk.) Megemlékezés Kéz Andor halálának 20. évfordulóján a Farkasréti temetőben 1988. szept. 28-án ^*2
