Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Évfordulók (K. J.-P. Z.)
ÉVFORDULÓK Hetvenöt esztendeje, 1913. július 29-én született Rákosszentmihályon Láng Sándor földrajzprofesz- szor, a magyar geográfia kiemelkedő tudósa. A kiváló emlékezőtehetséggel megáldott diák országos tanulmányi versenyen földrajzból első helyezést ért el, és ezt követően egy életre eljegyezte magát a geográfiával. 1936 májusában a Pázmány Péter Tudomány- egyetem földrajz-természetrajz szakán szerzett kitűnő minősítésű tanári oklevelet. Cholnoky Jenő professzor mellett kezdte meg pályáját. Egyetemi oktatóként a természeti földrajz valamennyi ágát tanította. Tudományos érdeklődése hazai közép- hegységeink, a Börzsöny, a Mátra és a Cserhát, valamint karsztvidékeink, a Gerecse, a Bakony, a Bükk és az Aggteleki-karszt kutatására irányultak, de eredményesen foglalkozott vízföldrajzi, hidro- meteorológiai és periglaciális témákkal is. Láng Sándor meghatározó szerepet játszott a hazai tudományos közéletben, a Magyar Földrajzi Társaságban, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban, s a rokontudományok társaságainak választott testületéiben. 1982. január 6-án, Budapesten bekövetkezett váratlan halálával nagy veszteség érte a hazai és külföldi földrajzos társadalmat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen általa útnak indított földrajztanár-nemzedékek még a jövő évezredben is a tőle kapott alapokon folytatják munkájukat. Tudományos hagyatékát özvegye, Limpek Jolán önzetlenül a Magyar Földrajzi Gyűjteménynek ajándékozta. * * * 1913. szeptember 15-én Budapesten hunyt el a világhírű Ázsia-utazó orientalista, nyelvész, egyetemi tanár, Vámbéry Ármin, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1832. március 19-én született Dunaszerdahelyen. Nagy nehézségek árán tanult, s házitanítóskodásból tartotta fenn magát. Bámulatos nyelvtehetségére korán felfigyeltek. Eötvös József támogatásával 1857—1862 között négy esztendőt töltött Konstantinápolyban, ahol kitűnően elsajátította a keleti szokásokat. Ekkor kapta a Resid effendi nevet, s későbbi utazásai során nagy hasznát vette az erre a névre kiállított török nyelvű ajánlóleveleknek. 1862-ben indult másfélezer kilométeres vándorújára, mely során emberfeletti nélkülözések és szenvedések árán kereste fel az európaiak számára tiltott városokat, Buharát, Szamarkandot és Khivát. Az orosz kutatókat, Abramovot, Fedcsenkot és Szevercovot megelőzve adott hírt a bokharai és khivai kánságok életéről. Útirajza először angol nyelven jelent meg Londonban, de egész Európában nagy figyelemmel kísérték a tudós publikációit, s több uralkodó és politikus kérte ki tanácsait a közép-ázsiai kérdésekkel kapcsolatosan. Vámbéry Ármin 1872-ben vezető szerepet játszott a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában. * * * 1913. október 10-én elindult az első magyar Adria-kutató expedíció, a Magyar Adria Egyesület szervezésében. Ä haditengerészet Najade nevű hajóján utazó kutatók (Leidenfrost Gyula zoológus, az expedíció vezetője, Hankó Béla zoológus, Koch Nándor kémikus, Kormos Tivadar geológus, Réthly Antal meteorológus, Soós Lajos biológus és Szilber József geofizikus) 19 napos kutatóútjuk során az Adria északkeleti részének, s a dalmát szigetvilágnak a tengertani, vízkémiai, élet- ás talajtani, valamint meteorológiai vizsgálata céljából 6332 mérést végeztek el. Dr. Kubassek János * * * 1988. szeptember 21-én múlt húsz éve, hogy dr. Kéz Andor professzort a leíró-földrajz első debreceni 82
