Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
DÉL 12. ábra. Az Érdi-fennsík É—D-i földtani szelvénye (a—b vonal a 8. ábrán). Jelmagyarázat: 1 = jelenkori (holocén) ártéri lerakódások; 2 = pleisztocén lösz; 3 = felső-pannon agyag (pliocén, felső-miocén); 4 = alsó-pannon homok, kavicsos homok, homokkő (felső-miocén); 5 = szarmata durvamészkő (középső-miocén); 6 = lajtamészkő (középső-miocén); 7 = alsó-miocén kavics és homok; 8 = felsö-oligocén homok, homokkő, agyag; 9 = alsó-oligocén „kiscelli agyag”; 10 = vetődés Tájképileg a vidék legszebb része a fennsík Ny-i letörése a Benta-patak völgyébe. A völgy helyét szerkezeti törés jelölte ki még a pleisztocén elején, és a Duna felé tartó vízfolyások mélyítették, tágították ki. Oldalában kavicsteraszok árulkodnak a völgy szakaszos fejlődéséről, a legmagasabban fekvő, tehát legrégebbi kavicsszint több mint 100 000 éves múltról regél (II. b. terasz). A völgy két oldalán a szarmata és lajtamészkő keményebb részei látványos kőbörcöket alkotnak, a keményebb padok alatt pedig kőfülkék sorozata képződött. A patak jobb partján egy szélesen ásító hatalmas üreg azonban már emberi alkotás, hajdani kőfejtés maradványa. A völgy ellentétes, tehát K-i oldalán helyezkedik el a jelenlegi külszíni kőbánya. Látványosak azok a karsztos aszóvölgyek is, melyek a szarmata mészkőbe vágódva a Benta völgye felé futnak. Közülük legismertebb a Fundoklia, melynek felső szakaszában nemzetközi hírű őslénytani és régészeti leletekre bukkantak (HunyadiL. 1962; Gáboriné Csánk V. 1968). A völgynek az autópályától D-re eső mélyebb szakaszában a fennsík eredeti növényzete talált menedéket, és ugyanitt ritka madarak (pl. gyurgyalag) költőhelye van. Ezért jogos felháborodást váltott ki az a terv, hogy ezt a völgyet „eladják” a fővárosnak szemétlerakóhely céljára. Szerencsére az ügy meghiúsult. Egészen más jellegű az Érdi-fennsíkot K-ről határoló Szidónia-völgy, mely a mészkőrétegek lepusztulása után napvilágra került kavicsos-homokos kőzetanyagba vágódott be. A völgy ÉNy—DK-i irányát szintén törésvonal határozta meg, kialakulása azonban sokkal fiatalabb a Benta völgyénél, valószínűleg csak az utóbbi 10—20 000 évben mélyült ki. A mintegy 4,5 km hosszú völgy alján nincs állandó vízfolyás, mélyületét a hirtelen lezúduló záporok áradmányvize véste ki. A völgy fejlődése jelenleg is tart, fokozatosan hátravágódik és közelít az ÉNy-i irányból (a Hosszúrét felől) fejlődő másik völgyfőhöz. A könnyen pusztuló kőzetben a völgy 300—400 m szélességűre tágult, és csak a Szidónia- hegy közelében alakultak ki meredek, sziklás oldalak, ahol a Tétényi-mészkőtábla peremét érinti. 2. Tétényi-fennsík Ezen a néven a mészkőtáblának a Szidónia- völgytől a budafoki Duna-partig terjedő K-i felét értjük (11. ábra). Az Érdi-fennsíkhoz képest szerkezetileg kevésbé háborgatott, nem annyira kiemelt terület. A mészkőrétegek 5—8°-kal déjies irányba dőlnek, és az egész térszín gyengén lejt ÉNy-ról DK felé (13. ábra). Érdekessége, hogy a legmagasabb kiA Szidónia- vagy Kaptárkői-barlang belseje 36
