Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
13. ábra. Az Érd—Tétényi-fennsík Ny—K-i földtani szelvénye (c—d vonal a 8. ábrán). Jelmagyarázat: 1 = Duna-kavics (pleisztocén teraszok); 2 = pleisztocén lösz; 3 = középső-miocén szarmata mészkő; 4 — középső-miocén lajtamészkő; 5 = alsó-miocén kavics és homok agyagpadokkal; 6 = felsőoligocén homok, homokkő, agyag; 7 — vetődés emelkedések nem kemény mészkőből vannak, hanem a szerkezetileg kibillentett tábla ÉNy-i részén előbukkanó idősebb kavicsos-homokos felszínen alakultak ki (Anna-hegy 267 m, Róka-hegy 260 m). A mészkőtábla Ny-i része 210—230 m tengerszint feletti magasságba emelkedik, míg a K-i rész Budafok közelében csak 150—200 m-es. A plató középső része víztelen, sivár, köves karsztos felszín, újabban fásítással próbálják kultúrtájjá változtatni. A tábla D-i oldalát több aszóvölgy teszi változatossá, köztük legélesebb bevágódás a Baross Gábor-telepi Diósárok. Hidrográfiai szempontból nevezetesebb a Diósd és Törökbálint között húzódó Égett-völgy, mely —- mint említettük — őspatakvölgy, a pleisztocén folyamán a Csíki-hegyek és Hosszúrét felől érkező felszíni vizek itt találtak lefolyást az Alföld felé. Ahogy a Duna mind mélyebbre vájta medrét, a fennsík É-i oldalán kialakult Kőér-patak is egyre jobban hátraharapódzott és magához hódította az Égett-völgybe tartó vizeket. Az Égett-völgy méretei őrzik a régi eróziós formákat, mintegy 200—300 m széles, 30—40 m mély árok. A völgyi vízválasztó középtájon, 196 m magasságban van, innen az időszakos vízfolyások É felé a Hosszúréti-patakba áramlanak, D felé Diósdon át közvetlenül a Dunába tartanak. A Tétényi-fennsíkon a kőfejtés még nagyobb jelentőségű volt, mint az Érdi-platón, mivel a bányák közelebb fekszenek a fővároshoz. Promontor (Budafok) lakóinak többsége hajdan kőfaragásból élt, annyi követ kitermeltek, hogy hatalmas föld alatti labirintusok keletkeztek. A kisebb üregeket lakásnak használták, a nagyobbakban bort és szeszes italokat tároltak, érleltek. Törökbálint határában szintén sok üreget vágtak a szarmata mészkőbe, ma ezekben burgonyát tárolnak. Szomorúbb sorsra jutott a diósdi kőfejtő: jelenleg szeméttel töltik fel, pedig szép árkádos belsejét — mely kicsinyben a fertőrákosi pilléres kőfejtőhöz hasonlít — turisztikai látványossággá lehetett volna kialakítani. 3. Érdi Mezőföld Ha Tárnok vagy Százhalombatta felől közelítünk Érd felé, gyengén emelkedő síkságon haladunk. Ez a vidék még a dunántúli Mezőföld része. Érd-Ófalu közelében az egyhangú síkságot hirtelen mély aszók szaggatják fel, és a síkság pereme 60—70 m-es meredek lejtőkkel, sőt helyenként függőleges falakkal törik le Ófalu, ill. a Duna felé. Látványosabb a táj, ha É-ról, a Duna felől érkezünk, innen nézve a Mezőföld síkjának pereme kiemelkedő táblahegyként tűnik a szemünkbe. Ez a híres Érdi-magaspart, Kaptárodúk az érdligeti Szidónia-barlang közelében 37
