Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Tárgyak
primitívnek bélyegzett afrikai őslakó ösztönös, de igazi környezetvédő magatartást tanúsított. Magyar László Lucirában, 1858 novemberében részletes leírást készített a Kunene és Kubangó folyók között elterülő tartományokról.17 E tanulmányban megemlékezik a Kunene és a Kubangó folyók futásirányáról, névváltozásairól, egészen addig, amíg az Engámi-tavakba nem ömlenek az említett vízfolyások. Megemlékezik a Pe-Kango-tóról, melynek a vize sós és a száraz hónapokban a fenekén képződő fehér konyhasó kristályokat a bennszülöttek kitermelik, és kereskedelmi céllal elszállítják. Ezen dolgozata halálát követően jelent meg nyomtatásban. Magyar László felkereste az Ovámpo néven emlegetett tartományokat, melyekről így ír: „Nagyobb részit magam is ismerem és ahol a már említett Tandáu és Ovál csekély tömegű folyamokon kívül semmi más említésre méltó nem létezik, kivévén némely ide, s tova kanyargó vízereket, melyek általában a száraz időszakban a homoktól elnyeletnek, azért ezen tartományokban az említett időszakban még az ivóvíznek is helyenként nagy hiánya létezik, meg rendesen földbe ásott, nagyszerű kutakban, melyek a periodi esőzések alkalmával telnek meg, tartatnak fenn végre.”18 A vízkérdés nyomasztó gondjai végig kísérték Magyar László egész afrikai tartózkodását, nem kevés szenvedést okozva neki és kísérőinek. Kutatóútjai szorosan kapcsolódtak az afrikai folyóvizekhez, s törekvéseinek fókuszpontjában állt a hajózhatósági lehetőségek részletes felderítése. Adalékok az életmű értékeléséhez 17 A leírást kivonatosan és részben összevonva közölte a Budapesti Szemle 1866 évben megjelent VI. kötete a 32-35. oldalon, majd közzétette Thérring Gusztáv: Magyar László élete és tudományos működése c. munkájában (Bp. 1937) 161-164. oldalon 18 Idézett mű: Thirring Gusztáv: Magyar László élete és tudományos működése, 164. oldal Magyar László tudósításai az elsők közé tartoznak a Kongó folyam vízgyűjtő területére vonatkozóan. Megelőzte a klasszikus Afrikaexplorátorok sorában tisztelt portugál Serpa Pintot, Silva Portot, s a legendás brit utazók, David Livingstone vagy Henry Morton Stanley is csak őt követően kezdték meg felfedezésekben bővelkedő tevékenységüket. Arthur de Paiva, Smuch és Shan csak Magyar Lászlót követően szereztek személyes tapasztalatokat a kutatott területről. Magyar Lászlót megelőzően csak Galton és Anderson, valamint Graca Joachim Rodrigez tettek utazásokat a térségben. Magyar figyelmet fordított a folyók forrásvidékére, futásirány változásaira, torkolatára. Eljutott a Kongó és a Zambézi vízválasztó vidékére és térképe tükrözi azt a hidrogeográfiai tudásanyagot, mely az Atlanti- és az Indiai-óceánba ömlő folyók szinte teljes vízhálózatát felöleli. Magyar László térképe - mely nemcsak Délnyugat-Afrika tartományait, hanem településeit, valamint a hegy- és vízrajzot is részletesen ábrázolja - hosszú időn keresztül forrásmunkaként volt használatos a kartográfusok körében. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a térkép később számos kritikát kapott, köztük azt, hogy helymeghatározásai hibásak voltak és a távolságokat eltúlozta. A Kimbunda országokról közölt földabrosz részletes kritikája a kartográfia történet tárgykörébe tartozik. Azt azonban Thirring Gusztáv is találóan 33
