Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Tárgyak
tengeri hajókkal, pl. a Ponta de Lenhai fokig kb. 70 tengeri mérföldnyire, a folyam torkolatától felfelé, ahonnan Bőméig már csak dereglyéken lehet közlekedni a homokzátonyok miatt. Bomától a vízesésig 100 tengeri mérföldnyire írja le az utat, megjegyezve, hogy a folyam nagy sebessége a hajózást gátolja.9 A folyóvizek és a vegetáció változásainak kapcsolatáról számos adatot találunk Magyar László írásaiban, s összefoglalva megállapíthatjuk, hogy szemléletére jellemző volt a komplex látásmód, a természeti tényezők sokoldalú számbavétele és felsorolása, valamint olyan öszszefüggések kimutatása, melyek a Zaire periodikus kiáradásaihoz, a lakóhelyek változásaihoz, a hajózáshoz és a hajóépítés mesterségéhez kapcsolódtak. Az afrikai folyóvizek áradásai által megtermékenyített folyóvölgyek mezőgazdasági növényeit, a maniókát, a kukoricát, a közönséges burgonyát, az édesburgonyát, valamint a gyümölcsféléket, mint haszonnövényeket, részletesen leírja. A Kavako és a Katumbéla folyók mellékén szerzett tapasztalatai tükrében érzékelhetjük, hogy a természetbúvár szemével figyelte meg a vidék tájképi sajátosságait, 18Д9 januárjában megkezdett útja során.10 A Katumbéla folyó leírása a hidrogeográfia szempontjából érdemel figyelmet, bár megjegyzendő, hogy egzakt mérési eredményekkel itt sem rendelkezett, s nem adhatta meg azokat a vízhozam adatokat, melyek a mai elvárások szerint fontosak lehetnek, de az akkori kor nem követelte meg őket. 9 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 41. oldal 10 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai - 80-83. oldal 11 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai - 84-85. oldal „A Katumbéla folyó meglehetősen széles és mély, innét délkeletre, az úgynevezett Kitáta hegyes vidéken veszi eredetét, mintegy 60 mfldnyi távolságra, ahonnét lezuhanva, s nagyobb részt hegyes és köves, lakatlan tartományokon keresztülfolyva több hegyi patakkal egyesül, s középrendű folyóvá alakul, mely azonban az időszakos esőzésekkor tetemesen megdagad, s kiárad. Éjszaknyugoti futásában több vízesést képez, s keletről nyugatra, a gánda és kiszángysi független népek tartományát a portugál birtokoktól választja el."’’ A fentiekből kitűnik, hogy Magyar László a folyónak nemcsak természeti jellemzőit vette figyelembe, hanem észrevette természetes és politikai határjellegét, mely a portugál gyarmatbirtokokat elválasztja a szabad afrikai népek lakóterületeitől. A folyóvizek, mint természetes határok kérdése nemcsak Afrikában, hanem más világrészeken is fontos szempont. A hegyvonulatok vízválasztói, a tengerpartok és a folyóvizek, mint természetes határok, a politikai földrajz művelői számára is sok kérdést vetnek fel mind a mai napig. Ezen határok állandóságát természeti tényezők teszik nyomatékossá, míg az emberek által megvont határvonalak többnyire érdek- és erőviszonyok függvényében jönnek létre és változnak meg. Érdekes a Katumbéla folyóra vonatkozó további leírása, mely arról tanúskodik, hogy odafigyelt a természetföldrajzi összefüggésekre: „Itt meredek és köves medrén elfolyván, szoros hegynyíláson tör át, s a szép Upa vízesést képezi, azután 12 órai futással a tengert éri, hol az esős időszakban sok ágaival kis deltát képez. Hajózásra az évnek egy szakában sem alkalmas, torkolatját homokzátony rekeszti el, odább pedig köves medrében nagy robajjal zuhog el."’2 12 Idézett mű: Magyar László afrikai utazásai, 85. oldal 31
