Mácsai Anetta (szerk.): Múzeum? - Természetesen! A Magyar Földrajzi Múzeumban megrendezett A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője című múzeumpedagógia konferencia előadásai (Érd, 2010)

Mácsai Anetta: Mit mesélnek a tárgyak? - A mese szerepe a múzeumpedagógiában

A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője Látható, hogy az általános iskolai oktatás valamennyi évfolyamán, ha más-más tan­tárgy keretében is, de megjelenik a mese. Természetesen ez a kép kicsit egyoldalú, hi­szen más tantárgyak keretében — földrajz, biológia, hon- és népismeret, rajz — is elő­kerülhetnek a mesés történetek, de ez már szaktanárfüggő. Összefoglalva tehát az óvodás és általános iskolás korú gyerek csoportoknak egya­ránt ajánlható a mese, mint múzeumpedagógiai módszer. Nagyon fontos, hogy a fog­lalkozás előtt egyeztessünk a pedagógussal, hogy milyen a csoport hozzáállása a me­sékhez. Az iskola és a múzeum közötti együttműködés keretében meséhez kötődő előkészítő órák tartása sokat segíthet a hatékonyabb múzeumpedagógiai foglalkozás szervezésében. Látássérült gyerekek és и mese Erről egy keleti tanmese jut eszembe, melyről JANKOVICS MARCELL írásában ol­vastam. A történetben a vak szereplők a sosem látott elefántot tapogatva próbálják megismerni. Egyikük, akinek az elefánt lába jut, azt mondja, hogy oszlopot (árbocot) érint. Egy másik az ormányát fogdossa, és azt mondja rá, hogy vastag kötél van a ke­zében. A harmadik, akinek a füle esik a keze ügyébe, vitorlának véli azt. A negyedik az állat oldalát lapogatva azt óriási hordónak hiszi. Együtt arra a következtetése jut­nak, hogy hajóval van dolguk. (JANKOVICS 2003). A múzeumpedagógust is érhetik hasonló meglepetések, hiszen sokszor a képzett­ségünk sem megfelelő ezeknek a gyerekeknek, csoportoknak a fogadásához. A fenti leírás értelmében a látássérült gyerekeknél nem hagyatkozhatunk csupán a tapintásra, annál is inkább mert bizonyos tárgyak bemutatása nem is lehetséges ilyen módon. A meséken keresztül azonban életre kelnek a vak vagy látássérült gyerekek képzeletében az egyes tárgyak. A mese hangulata, a szereplők jellemrajza, a történet mind-mind újabb emocionális reakciót vált ki a hallgatóságból. A mese gyakorlati alkalmazása a múzeumpedagógiában A mesélés mindig különleges eseménynek számított, ezért mielőtt elkezdenénk a me­­sélést, teremtsük meg hozzá a hangulatot. Gyújtsunk meg egy gyertyát, vagy a lám­pák erejét vegyük lejjebb, de - a mese hangulatához illő - zene is megteremtheti a megfelelő atmoszférát. 88

Next

/
Thumbnails
Contents