Mácsai Anetta (szerk.): Múzeum? - Természetesen! A Magyar Földrajzi Múzeumban megrendezett A természettudományi múzeumpedagógia jelene és jövője című múzeumpedagógia konferencia előadásai (Érd, 2010)
Dr. Vásárhelyi Tamás: A múzeumpedagógia képzés jelene, jövője és a természettudományi muzeológia
A múzeumpedagógiai képzés jelen, jövője és a természettudományi muzeológia ismeretterjesztés), amit PAT akkreditációra kívánunk benyújtani. Ennek tananyagánál többet tartalmaz az A múzeumi tanulás kézikönyve című jegyzet, amely nemzetközi szerzőgárdával készült. 41 szerzője közt olyan kiváló külföldi múzeumok munkatársai vannak, mint a projektben partner londoni Természettudományi Múzeum, vagy egy másik, SETAC rövidítésű projektünkben partner müncheni Deutsches Museum, a milánói Leonardo da Vinci Museum. A hazai szerzők a múzeumokban, a felsőoktatás és az iskolai oktatás területén dolgozó munkatársakból kerülnek ki. A jegyzethez bővebb anyagot is tartalmazó DVD csatlakozik (köszönjük az OKM, а МОКК, a Timpnet - az anyagok átengedésével nyújtott - támogatását). Felmerülhet a kérdés, hogy ha eddig is jól dolgoztunk, akkor van-e szükség ilyen nagy felhajtásra a múzeumpedagógiai, a múzeumi ismeretterjesztési képzés területén. A választ ki-ki máshogy adhatja meg. Az utóbbi évtizedekben sok kutatás folyt és több könyv is megjelent a múzeumi tanulás (ismeretátadás, mediáció, közvetítés) területén. Ezt részben az magyarázza, hogy a múzeumok és más hagyományos kultúraközvetítő formák (könyv, színház, koncert, mozi) mellett robbanásszerűen terjedtek el az informatikai alapú közvetítési (más oldalról közelítve szabadidő eltöltési, illetve szórakozási) szokások (tévé, video, DVD, internet). Kialakult a szórakoztatóipar, amely az emberek alacsonyabb rangú, passzív részvétellel is kielégíthető belső igényeit célozza meg, és ez, a reklámmal, a fogyasztást serkentő társas helyszínekkel (mint a bevásárló és szórakoztató központok) egyfelől mélyen belenyúl a potenciális múzeumlátogatók zsebébe, másfelől a kultúrára szánt idejük egy részét elrabolja, miközben magasabb igényeket alakít ki bennük a pénzükért elvárt szolgáltatások színvonalát illetően. Eltekintve attól, hogy a múzeumok nyújtotta örömet és elmélyülést is piacosították, akkor is találunk késztetést a fejlődésre, önfejlesztésre. Kialakultak új tanulási, oktatási formák, egyre többen ismerik meg és igénylik ezeket (pl. projekt-módszer, kooperatív tanulás, blended learning), és érthetően várják el a múzeumoktól is. Eljuthatunk hát egy olyan válaszhoz, hogy szükséges a műszaki és természettudományi jellegű múzeumokban is a munkatársak képzése azért, hogy a kor kívánalmainak jobban megfelelő módszerekkel közvetítsenek a múzeum, a kiállítás és a közönség között. Ugyanide juthatunk akkor is, ha a múzeumok küldetése felől közelítünk a kérdéshez. Számos aggasztó jel mutatja, hogy a társadalom és a tudományok távolodnak egymástól. A tudományok egyre nehezebben megérthető eszköztárral, egyre nehezebben értelmezhető eredményeket érnek el, egyre bonyolultabb még azt is nyomon követni, hogyan alapozza meg kényelmes mindennapjainkat a felfedezések és fejlesztések megannyi eredménye. Tudósok, kutatók sok tekintetben felelősek az emberiséget ma aggasztó számos probléma kialakulásáért is, és sokan készségesen felelőssé is 11
