Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)
kutató útjáig számos szerző irodalmi munkásságát ismertette, értékelte. Külön felkeltették figyelmét az angol tengermérők kutatásai, s közülük a „Palinurus" hajó expedíciója, mely megállapította Dél-Arábia pontos határait, s megrajzolta azt a partvonalat, amit a tengerészek láttak 1835-ben." Külön ismertette James Wellsted utazásait, és a bajor Adolf Wrede mohamedán öltözékben megtett, Hűd próféta sírjához vezető zarándokútját. Germanus kitűnően ismerte a német és az olasz utazók eredményeit, az osztrák David Heinrich Müller és az olasz Renzo Manzoni, valamint Tér Meulen holland kutató és George Wallin svéd tudós utazásainak tapasztalatait. Külön részletesen foglalkozott Gifford Palgrave, az angol indiai hadsereg egykori tisztjének utazásával. Charles Doughti: Arabia Deserta című könyvét az útleírások remekműveként méltatta. Ismerte Charles Huber francia orientalista 1879-es útjának eredményeit, s Eduard Nolde arab lovak és tevék tenyésztésére vonatkozó, részletekben bővelkedő útleírásait. Lenyűgöző ismeretanyagot tett közzé a skót Gertrud Bell és Cheesman, valamint John Stuart Philby munkái nyomán. Részletesen taglalta a svájci Johann Ludwig Burckhardt és a brit Richard Burton mekkai zarándoklatainak leírásait.11 12 Az előtte járó földrajzi utazók műveinek alapos értékelésével, sokoldalú elemzésével úttörő mérföldköveket tett le a magyar geográfia tudománytörténetének asztalára - olyan nemzetközi kitekintéssel - mellyel rajta kívül hazánkban akkoriban senki nem rendelkezett. Germanus Gyula nagyon részletesen tanulmányozta az Arábiát bemutató angol, német, francia, olasz, török és arab nyelvű útleírásokat. Könyvtárába megszerezte a legjelesebb felfedező utazók, így a svájci Johann Ludwig Burckhardt, a brit George Forster Sadlier, valamint Richard Burton műveit. A mohamedán zarándokok úti élményeit külön számon tartotta. Nem véletlen, hogy az utolsó békeévben, 1938-ban, a Révai Irodalmi Intézet által indított nagyszabású, a Föld felfedezői és meghódítói című sorozat első Európa, Kis-Äzsia, Belső és Kelet-Ázsia című, Budapesten megjelent kötetében a kor vezető geográfusai, Cholnoky Jenő, Kéz Andor, Baktay Ervin, Bulla Béla, Juhász Vilmos, Vitéz Temesy Győző és Mendöl Tibor mellett olvashatjuk Germanus Gyula nevét. Az ő nevéhez fűződik az a mintegy száz oldalas, nagyszabású összefoglaló, melyet: Arábia, Szíria és Mezopotámia felfedezése és meghódítása címmel írt. Kétségtelen tény, hogy vannak szó szerinti átfedések az Allah Akbar! és e munka között, de az megállapítható, hogy ilyen alapos, tudománytörténeti keretbe ágyazott földrajzi áttekintés magyar nyelven Germanus előtt nem jelent meg. Germanus a felfedező földrajzi utazásokat a politikai és gazdasági térnyerések szándékának nézőpontjából vizsgálta, figyelemmel azon gyarmattartó hatalmak érdekeire, melyek Ázsia kolonizálásában úttörő szerepet játszottak. Elsősorban a brit szakirodalom publikációira támaszkodott, de az angol, a francia és az olasz érdekérvényesítési törekvéseket Is számon tartotta. Elemzéseiben gyakran ütköztette az álláspontokat, kimutatta az ellentmondásokat, s olykor kereste a párhuzamokat. E módszer tükröződik Adolf Wrede 11 Allah Akbar! id.mű: 109-112. oldal 12 A föld felfedezői és meghódítói 1. kötet, Európa, Kis-Ázsia, Belső- és Kelet-Ázsia. Germanus Gyula: Arábia, Szíria és Mezopotámia felfedezése és meghódítása, 451-452. oldal Hadramautról és vándorlásáról közreadott értékelésében. A modern leíró földrajz professzora, Karl Ritter felhasználta Wrede adatait, míg Alexander von Humboldt - bizonyítékok híján - kételkedett a bajor kutató szavahihetőségében. Humboldt álláspontja nyomán a tudományos világ egy része kétségbe vonta Wrede beszámolóját. Évtizedekkel később, Heinrich Maltzan van den Berg igazolták Wrede leírásának igazságait.13 Ő ekkor már nem élt, öngyilkos lett. Kapcsolatai jeles magyar geográfusokkal Germanus Gyula egyik legérdekesebb tanulmánya: A föld és faj hatása a történelemben, 1919-ben, a Budapesti Szemlében, majd egy évvel később külön kötetben is megjelent.14 Ebben az időben a törökök a turáni népek összefogásától remélték megerősödésüket és megújhodásukat. A turanizmus gondolata a nemzeti öntudatukat volt hivatott erősíteni, azzal a deklaratív szándékkal, hogy demonstrálják a nyilvánosság előtt, nem állnak egyedül a világban. 15 Ez az érzés Magyarországon is megjelent, különösen a trianoni békeszerződés aláírását követő, ellenséges túlerőtől körülvett környezetben. A törökök - akik saját földjükön éles küzdelmet folytattak a kurdokkal és az örményekkel, valamint számos lázadó kisebbséggel - úgy érezték, hogy a Turkesztánban élő rokonok segítséget nyújthatnak számukra. A török példa nem maradt hatástalan a magyarokra sem. Az életre hívott Turáni Társaság magas színvonalú tudományos előadásokkal és harsány dilettantizmussal egyaránt nagy ismertségre tett szert. Germanus Gyula határozottan fellépett a turanizmus nyelvészeti tévedéseivel szemben, s nem kevés szakmai vitát vállalt. Teleki Pállal és Cholnoky Jenővel ekkoriban került - nem mindig polémiamentes - szorosabb kapcsolatba. Cholnoky maga is szembefordult a turanizmus több elvakult képviselőjével, s élete alkonyán papírra vetett önéletrajzában sem titkolja fenntartásait ezen eszmekor néhány hirdetőjét illetően. Visszaemlékezésében a botrányba fulladt közgyűlésükről is ír. Azt nem tudjuk, hogy Germanus Gyula részt vett-e ezen, a rendőrség képviselője által feloszlatott eseményen. A nyelvrokonság és a fajrokonság kérdéseit taglaló viták széleskörű visszhangot váltottak ki. Teleki Pállal két évtizedes baráti kapcsolatban állt, s ő lett az utóda a Közgazdaságtudományi Kar Keleti Intézetének igazgatói székében. Germanus írásaiból kitűnik, milyen alaposan ismerte a nemzetközi irodalmat. Gyakran hivatkozik Friedrich Ratzel, a német emberföldrajz úttörő tudósának eredményeire. A német fajelmélet előretörésének hajnalán meggyőzően idézi Friedrich Jodl máig érvényes, alapvető gondolatait: „Nincs kísértetiesebb őrület, amely ellen elszántabban kellene küzdenünk, mint az, amely az erkölcsi tisztességet vagy a morálisan rosszat egy 13 A föld felfedezői és meghódítói, 1. kötet, Európa, Kis-Ázsia, Belső- és Kelet- Ázsia, Budapest, 1938., Germanus Gyula. A gazdag Arábia felfedezése, 404. oldal 14 A mű egy részlete: A faj- és népjelleg című fejezet napvilágot látott az Antall József szerkesztésében, 1984-ben megjelent Germanus Gyula: Gondolatok Gül Baba sírjánál címmel, 53-105. oldal 15 A Turáni Társaság elnöke, Cholnoky Jenő részletesen beszámol önéletrajzi visszaemlékezésében a Turáni Társaság működéséről, problémáiról, posztumusz kiadott önéletrajzában. Cholnoky Jenő (1870-1950) Vár ucca tizenhét, VI. évfolyam, 2. szám, Veszprém, 1998/2. 288-299. oldal 49
