Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)
meghatározott faj vagy nemzet veleszületett örökségének tulajdonítja. Ha az erkölcsi fogalmaknak meg van is a maguk nemzeti színezete: a jó mindig és mindenütt szerzett. Nincs ember és nincs nemzet, akit, s amelyet a természet parancsa ennek hozzáférhetőségétől eltiltana, mint ahogyan olyan sincs, akinek azt - a születéssel kapott ajándékként - a bölcsőjébe helyezték volna. "'6 Ugyanezen munkájának A faj és a népjelleg című fejezetében fejti ki saját nézeteit: „Más földrajzi táj alatt élő emberek, akik más eseményeken estek át, más népekkel kerültek háborús vagy békés kapcsolatba vagy vérkeveredési viszonyba, külső megjelenésre, állami berendezkedésre és szellemi képességre nézve, különbözők lesznek. "n Germanus Gyula egyetemistaként kapcsolatba került a kor vezető földrajztudósaival, s e tárgykörben a szakirodalom révén később is rendszeresen képezte magát.16 17 16 17 18 Elsősorban az emberföldrajz, ma úgy fogalmaznánk, a társadalomföldrajz területén tájékozódott. Arábiáról írt, s részben idézett tanulmánya ad ízelítőt természetföldrajzi ismeretei megalapozottságáról. Kitűnően ismerte az ókori klasszikusok, Hérodotosz, Sztrabon, Ptolemaiosz, Anaximandrosz, Arisztotelész, Platon, Hippokratész, valamint Kozmasz Indikopleusztész és Vitruvius munkásságát. Angolul, franciául, németül, olaszul, törökül, arabul, perzsául kiválóan beszélt, s ezeken a nyelveken, valamint latinul és görögül eredetiben olvasta a szakirodalmat. Indiai évei során alapvető társalgási szinten elsajátította a bengáli és a hindi nyelvet, melyeken rövidebb hétköznapi beszélgetéseket tudott folytatni. A Föld felfedezői és meghódítói kötet kapcsán együttműködött a Magyar Földrajzi Társaság számos prominens képviselőjével. Teleki Pálhoz baráti szálak fűzték. Még a földrajztudós második miniszterelnöksége idején is váltottak levelet, s megküldték egymásnak munkáikat.19 Egyiptomban ismerkedett meg Almásy Lászlóval, aki az életét mentette meg, amikor Germanus Gyula gépkocsija meghibásodása miatt a Szahara homokdűnéi között rekedt. Az eltűnt magyar orientalistát, a Mekkát megjárt mohamedán zarándokot, Haddzsi Abdul Karimot a „Homok atyjaként" tisztelt Abu Ramla, azaz Almásy László által vezetett mentő-expedíció az utolsó előtti pillanatban, a szomjhalál küszöbén találta meg. Germanus Gyula emberi nagyságát mutatja, hogy később sem feledkezett meg jótevőjéről. A második világháborút követően Almásyt koholt vádak alapján népbíróság elé állították, s csak Germanus Gyula bátor tanúvallomásának köszönhetően nyerhette vissza szabadságát.20 16 Gondolatok Gül Baba sírjánál, id.mű: 331-332. oldal 17 Gondolatok Gül Baba sírjánál, id.mű: 54. oldal 18 A Magyar Földrajzi Múzeum archívumában őrzött egyetemi indexe tanúsága szerint beiratkozását követően felvett földrajzi tantárgyakat, leíró földrajzot, általános földrajzot és Afrika földrajzát. Indexében olvasható, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő és Kövesligethy Radó neve és aláírása. Nincs tudomásunk arról, hogy később vizsgákat is tett földrajzi tárgyakból. Index kiállítási ideje 1903. szeptember 24. 19 Teleki Pál 1939. május 16-án Budapesten kelt levelében így ír - miniszterelnöki fejléces papíron - Germanus Gyulának: „Tisztelt Barátom! Könyved német és olasz kiadásának megküldésével tanúsított szives figyelmedért fogadd őszinte köszönetem nyilvánítását. Szívélyes üdvözlettel: Teleki." A levél másolata a Magyar Földrajzi Múzeum archívumában található. 20 Krizsán László: Szemelvények Almásy László Afrika kutató népbírósági perének irataiból. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Érd, 1993. 12. szám, 89-92. oldal és Kubassek János: A Szahara bűvöletében - „Az angol beteg „ igaz története -Az idős kor alkotó évei A fordulat évét (1948) követően - mint mindenkinek - nagyon beszűkültek Germanus Gyula utazási-, tájékozódási-, kapcsolattartási lehetőségei. A nehéz viszonyok ellenére rendszeresen publikált az Islamic Review hasábjain, s 1954-ben az arab geográfusokról tett közzé kisebb tanulmányt. Egykori tanártársa, a Közgazdaságtudományi Karon Teleki Pál mellett dolgozó hajdani tanársegéd, Kádár László földrajzprofesszor javaslatára az 1960-as években Rapcsák András rektorhelyettes többször meghívta Debrecenbe, ahol a Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében nagysikerű előadásokat tartott.21 Kalandos utazásai és olvasmányélményei páratlan ötvözetben, lebilincselően megírt útirajzaiban tükrözik a keleti világ sokarcúságát, a tájak változékonyságát, s az emberi sorsok forgandóságát egyaránt. Baktay Ervin ösztönzésére a Földgömb hasábjain beszámolót közölt arábiai útjáról.22 A megjelenés évében, 1941-ben Magyarország három világhatalommal, a Szovjetunióval, Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal került hadiállapotba. A második világháborút követő esztendőkben, a kényszerű elzártság időszakában valóságos reneszánszát élték Germanus Gyula nagy példányszámban, ismételten kiadott művei, melyek ablakot nyitottak az egzotikus keleti világra, ahová nagyon sokan áhítoztak. Olvasók százezrei, több nemzedék nőtt fel ezeken az útirajzokon. Meg kell jegyezni, hogy Germanus Gyula munkái túlmutatnak a klasszikus földrajzi útleírásokon, mivel olyan széles kultúrtörténeti és filozófiai alapokon nyugodnak, melyek egyedülállóvá és műfajilag szinte meghatározhatatlanná teszik könyveit. Almásy László hiteles életrajza, Budapest, 2002. Panoráma Kiadó, 219-242. oldal. 21 Borsy Zoltán földrajzprofesszor szóbeli közlése szerint (1979) Germanus Gyula saját készítésű, fekete-fehér diaképekkel (Magyar Földrajzi Múzeumban fellelhetőek) illusztrálta debreceni előadásait. Borsy Zoltán sajnálatosnak tartotta, hogy az arábiai és egyiptomi homokformákról, dűnékről nem mutatott be felvételeket. 22 Germanus Gyula: Kirándulás Arábiában - a Földgömb - a Magyar Földrajzi Társaság népszerű folyóirata, 1941. június, XII. évf. 6. szám, 127-132. oldal 50 Almásy László
