Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - Kétségek és remények - kálváriajárás a megmaradásért (KUBASSEK JÁNOS)

szervezetének néhány munkatársával világossá tették, hogy a döntés - ha érvénybe lép - a múzeum finanszírozásának megszüntetését jelentheti. Pest megye saját múzeumi hálózatának fenntartására sem tud elegendő forrást biztosítani. S bár a határozati javaslat szerint a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága tagszervezeteként, szakmúzeumként tovább működteti az intézményt, a konkrét pénzügyi kötelezettségvállalások még szándéknyilatkozat szintjén is hiányoztak a döntés előkészítésének folyamatában. A realitásokat ismerők szerint a Pest Megyei Önkormányzatnál semmilyen plusz pénzeszköz nem volt arra, hogy az intézmény továbbra is fennmaradjon. A nehéz pénzügyi kényszerhelyzet ellenére, a Pest megyei lehetőségek ismeretében a döntést - a Pest megyei Közgyűlés korábbi elnöke — T. Mészáros András, a Közigazgatási Hivatalhoz eljuttatott beadványában törvénysértőnek minősítette, és álláspontját a Közigazgatási Hivatal helybenhagyta. Különösen furcsa volt, hogy a Magyar Földrajzi Múzeum épületét bírósági ítélettel a város ingyenes tulajdonába juttató döntést is figyelmen kívül hagyták a képviselők, amikor a leadás mellett szavaztak. A Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletét csak a Legfelsőbb Bíróság, vagy az Alkotmánybíróság változtathatja meg hosszadalmas jogi eljárás során. Egy városi önkormányzat nem áll a Pest Megyei Bíróság felett. Igen furcsának tűnt, hogy az ítélet egyetlen példánya sem volt fellelhető Érd Város Polgármesteri Hivatalában, s az ítélet szövegét és indoklását valamennyi képviselő tőlem kapta meg fénymásolatban. A nagy horderejű ügy komoly vagyonjogi kérdéseket is felvetett, mert az állami tulajdonú műemléki ingatlan, a volt Wimpffen-kúria azzal a feltétellel került Érd Város tulajdonába, hogy: „Érd Város Önkormányzat Képviselő Testülete úgy nyilatkozik, hogy az Érd, Budai út 4. szám alatt található Wimpffen épületét jelenlegi funkciójának megfelelően a továbbiakban is csak Magyar Földrajzi Múzeumként és mellette könyvtárként kívánja üzemeltetni. Érd Város Önkormányzata a tulajdonába kerülő fenti ingatlan műemlék jellegét megtartja." A döbbenetes az volt, hogy ez a 2000. december 14-én hozott 204/2000. (XII. 14.) Ök számú határozat nem volt ismeretlen a képviselők előtt, s ugyanaz a dr. Erdélyi László jegyző írta alá, aki két évvel később a leadási határozatot szerkesztette, tudomást sem véve az Önkormányzat ugyancsak általa jegyzett, két évvel korábbi döntéséről. A 2003. esztendő idegfeszültséggel terhes hónapjairól, tárgyalásairól, kétségeiről és bizonytalanságairól kötetet lehetne írni. A mi számunkra azonban a tanulságok a legfontosabbak. Nagyon sok érdi polgár fogadta értetlenül és felháborodva a döntést. Országos napilapok, rádióműsorok is nagy terjedelemben foglalkoztak az üggyel. Szerencsére a múzeum munkatársai nem a „süllyedő hajó" effektust élték meg, hanem még nagyobb energiával dolgoztak, mint azelőtt, tudván azt, hogy csak a teljesítményekre és eredményekre alapozva lehet sikert elérni. Az eseménysorozatnak emlékezetes napja volt 2003. október 6., amikor előzetes bejelentkezés nélkül megjelent a Pest Megyei Önkormányzat ötfős átvételi csoportja, Csapó Judit intézményi főosztályvezető, Ikvai Emese művelődési referens és három munkatársuk, akiket dr. Jackli Tamás aljegyző és Uhrin Gábor művelődési osztályvezető kísért át a múzeumba. A tárgyaláson a Pest Megyei Önkormányzat munkatársai már kész, előre összeállított forgatókönyvvel érkeztek, s viselkedésükből egyértelművé vált, hogy a magasban már eldöntötték az átadást. Számos kérdést tettek fel a múzeum épületére, működésére, feladatkörére, költségvetésére, dolgozóinak jogviszonyaira, fizetésére vonatkozóan. Különös érdeklődést mutattak az épület műszaki állaga, fűtési rendszere, biztonsági rendszere, valamint tulajdonjogi helyzete iránt. A kérdésekre válaszoltam, betekintést nyújtottam mindazon dokumentumokba, mely