Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
A MÚZEUM - Kétségek és remények - kálváriajárás a megmaradásért (KUBASSEK JÁNOS)
számukra fontosnak bizonyult. Ök is döbbenten szembesültek azzal a ténnyel, hogy a Pest Megyei Bíróság ítélete szerint a fenntartási feladatokra 2000-ben Erd város vállalt kötelezettséget, melynek két év múltán, az ingyenes tulajdonszerzést követően már nem kívánt eleget tenni. Sajnos, a múzeumi szakfelügyelet dr. Kecskeméti Tibor vezető szakfelügyelő által 2003. június 20-án írt véleménye először nem talált visszhangra a döntéshozók körében. A közmegbecsülést élvező, nemzetközi hírű tudós, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, dr. Kecskeméti Tibor szakfelügyelő személyes látogatást tett az intézményben dr. Füköh Levente, a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója társaságában, de érveik kifejtésére nem nyílt mód. Az illetékesek nem tudtak időt szakítani arra, hogy személyesen fogadják őket. Dr. Marosi Sándor akadémikus és dr. Papp-Váry Árpád egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság vezetői sem kaptak alkalmat arra, hogy közvetlenül elmondják véleményüket az érdi döntéshozóknak. Időközben, 2003. július 9-én elkészült T. Mészáros András képviselő beadványára a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal, dr. Petrik János hivatalvezető által kiadott állásfoglalás, mely szerint: „a feladat ellátási felelősség nem jelent intézménylétesítési és fenntartási kötelezettséget". Dr. Petrik János fontosnak tartotta írásban tájékoztatni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát tekintettel arra, hogy a múzeum esetében hosszú távú kihatása lehet a döntésnek. Végezetül javaslatot tett arra, hogy: „A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV Törvény (Ötv.) 99. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömben eljárva felhívom a T. Képviselőtestületet, hogy a törvényesség helyreállítása érdekében a 39/2003. (III. 20.) Ök számú határozatot szíveskedjék 2003. augusztus 30-áig visszavonni." Hónapok teltek el kétségek és remények között. December elején már a Pest Megyei Önkormányzat illetékeseinek asztalán volt a határozati javaslat a Magyar Földrajzi Múzeum megyei kezelésbe adásáról. Több újságíró - aki ügyeinkben tájékozottabbnak bizonyult, mint mi magunk - telefonon hívott fel a javaslat kommentálására. Furcsának találtam, hogy sem Érd, sem Pest megye illetékesei nem tattották fontosnak, hogy közvetlenül tájékoztassanak az intézmény sorsát érintő lépésekről. Szerencsére sikerült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának döntéshozóit éttesíteni a várható következmények veszélyeiről. Néhány hét múlva a Népszabadság 2004. január 6-i számában Viktor Sándor tollából A Földrajzi Múzeum Érdé marad címmel örvendetes hírt adott közre: „Érd képviselő testülete közvetlenül a karácsony ünnepe előtt megtartott ülésén úgy döntött, hogy korábbi határozatával ellentétben a megyei önkormányzattal közösen tartja fenn 2004. július 1-től három iskoláját, három másik intézményét pedig nem adja megyei fenntartásba. ... a márciusi döntés azért született, mert a város nehéz pénzügyi helyzetben volt - mondta Dócsakovszki Béla polgármester - a várost 700 millió forintos adósság terhelte, ennyit tett ki a törlesztendő hitel és a kifizetetlen számlák összege. A takarékos gazdálkodás eredményeként háromszáz millióval sikerült csökkenteni a hiányt, amelynek mértéke már nem teszi indokolttá a korábbi döntés végrehajtását. Különösen a Magyar Földrajzi Múzeum miatt kaptunk sok szemrehányást, most megnyugodhatnak az emberek." A bölcs döntést mindenki örömmel fogadta, mert sok-sok ember érezte úgy, hogy a közösség javáért végzett munkája, nemes törekvése nem hiábavaló.
