Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)

írták le gyűjtéseik, megfigyeléseik eredményeit. A Kárpát-medence kutatásából jelentős mértékben kivették részüket a geológusok, az állat- és növénytan kutatói, az őslénytan kutatói, a térképészek és a barlangkutatók is. A kiállításon végigsétálva Anonymus Gesta Hungarorumának földrajzi ismeretanyagától eljuthatunk a közelmúlt legjelentősebb szakembereinek munkásságáig, tematikusán csoportosítva a különböző tudományágak képviselőit. 25 év alatt számos új kutatási eredmény láthatott napvilágot, így bár a kiállítás követi a Balázs Dénes által megalkotott tematikát, a felújított kiállítás már átértékelve, új ismeretanyagokkal kiegészítve, új tematikus blokkokkal, illusztrációkkal kibővítve nyitotta meg kapuit a látogatók előtt 2008 szeptemberében. A Kárpát-medence tudományos feltárásának legjelentősebb alkotásai az elődök egymásra épülő ismeretanyagainak összegzései. Anonymus 1200 körül írott történeti elbeszélésében már 166 földrajzi nevet említ. Az első hazai kiadású latin nyelvű földrajzkönyvet Fröhlich Dávid (1595-1640) országjárásai során szerzett ismeretei, adatai alapján írta. Bél Mátyás (1684— 1749) 20 év tudatos adatgyűjtésének - utazások és széles körű levelezés - eredményeképpen írta meg kilenc vármegye leírását tartalmazó négykötetes munkáját. Magyarország „földrajzi leltárát" Fényes Elek (1807-1876) készítette el. Rokontudományok művelőjeként fontos megemlíteni Kitaibel Pál (1757-1817) nevét, aki bár botanikusként vált híressé, ő készítette el Tomcsányi Ádámmal az 1810. évi móri földrengés térképét. A Cholnoky-szobának keresztelt második kiállítási termünkben a hazai földrajz legnagyobb, iskolateremtő egyéniségei kaptak helyet. A névválasztás oka, hogy a múzeumunkba került Cholnoky-hagyaték több tárgya, Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudós dolgozószobájának berendezése, festőállványa és néhány művészi akvarellje adja a terem meghatározó hangulatát. Cholnoky a magyar geográfia egyik legsokoldalúbb személyisége, nemcsak mint szintetizáló szemléletű geográfus, hanem mint egyetemi tanár is kiemelkedően tehetséges, nagyhírű előadó volt. A kiállításon látható két szép akvarellje művészi adottságait dicsérik. Cholnoky a földrajzkutató analizáló szemével nézte a tájat, majd festői tehetséggel tolmácsolta a látványt képein. Cholnoky tanára, Lóczy Lajos támogatásával jutott el Kínába 1896-98 között. Lóczy a Széchenyi Béla vezette Ázsia-expedíció geológus tagjaként rendkívüli tudományos eredményekkel tért haza a Távol-Keletről, de a hazai föld kutatásából is kivette részét. Elsősorban a Balaton kutatási programjában, a tó tematikus jellegű tudományos feltárásában végzett munkássága kerül kiállításunkon bemutatásra. Itt látható összecsukható csónakja, melyet a Kárpátok tengerszemein, illetve a Balatonon végzett mérésekkor használt. Lóczy készítette el Magyarország első modern geológiai térképét 1890-ben. A Balaton-kutatás története felújított kiállításunkon külön tablóval szerepel. Lóczy Lajos (1849—1920) 1891. évi földrajzi társasági közgyűlésen kezdeményezte először a Balaton módszeres kutatását. Fő programja a tó és környékének átfogó természetföldrajzi, biológiai, társadalomföldrajzi megismerése volt, melyet történelmi, néprajzi és embertani ismeretekkel is kibővítettek. A munka a Magyar Földrajzi Társaság eddigi legnagyobb és legsikeresebb kutatási programja volt, mely által ma a Balaton a világ legrészletesebben tanulmányozott állóvizei közé tartozik. A 60 szerző közreműködésével megjelent 32 kötetes Balaton monográfia a teljes korabeli feltárt anyag összefoglalása. Hasonló átfogó, több tudományterületre kiterjedő, feltáró és összegző munka azóta sem készült Magyarországon. Teleki Pál (1879-1941) földrajztudósi tevékenysége kevéssé ismert, legtöbben az ország egykori miniszterelnökeként emlékeznek nevére. Teleki életművében modern szemlélettel