Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)
alkotott szintézist, összegzett gazdaság-, társadalom-, ember- és politikai földrajzi ismeretanyagot. A társadalom- és gazdaságföldrajzi adatokat mindig a természeti környezettel összefüggésben vizsgálta, ezzel a szemlélettel iskolát teremtett. Az ok-okozati összefüggéseket kereste szakmai munkáiban. 1924-ben népszövetségi megbízással egy nemzetközi szakértői csoport tagjaként végezhetett kutatásokat a javatészt kurdok lakta Moszul olajvidék (ma Irak) hovatartozása kérdésében. Japáni Atlaszát Jomard-díjjal értékelte a nemzetközi kartográfia. Prinz Gyula (1882-1973) Lóczy tanítványa volt. A Kárpát-medence kutatástörténetében Tisia-elméletével lett híres. Az elmélet szerint egy ősi kőzettömeg köré gyűrődhetett a Kárpátok hegykoszorúja. Korunk mélyfúrásai szerint azonban az Alföld aljzatát nem egy egységes kristályos tömeg, hanem több párhuzamos sávra rendeződött különböző korú és típusú kőzetfajta alkotja. Prinz rétegtani és geológiai kérdéseken túl a természetföldrajz valamennyi ágát aktívan művelte. Új színfolt lett a felújított kiállításon a földrajztanítás történetét bemutató tárló. Három alap- és középfokú földrajztankönyv mellett az ELTE Földrajz Tanszékének történetét is megismetheti a látogató. A kiállítás harmadik termében geográfusok, geológusok, paleontológusok és a botanika művelői kapnak helyet. A XX. századi földrajztudomány legjelesebb földrajztudósainak sorát Bulla Béla (1906—1962) nyitja, aki Cholnoky Jenő tanítványa volt. Bulla nevéhez a hazai éghajlati felszínalaktan megalapozása köthető, és Mendel Tiborral ( 1905-1966) közösen 1962-ben ő írta meg Magyarország természeti földrajza című átfogó kötetet. Kéz Andor (1891 — 1968), Cholnoky tanársegédje, későbbi egyetemi professzor indította el hazánkban az ősi folyómeder maradványok és a folyóteraszok kutatásait. A Kárpát-medence geológiai kutatásának kezdete a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulásához (1848) köthető. Szabó Józsefet (1822-1894), a pesti egyetem ásványtan-földtan tanárát a magyar geológus iskola megteremtőjének is tekinthetjük. Koch Antal (1843—1927) Szabó munkásságát folytatva Kolozsvárott őslénytant és geológiát tanított. Hantken Miksa (1821-1893) Európában is számon tartott tudós nevéhez fűződik a Földtani Intézet megalapítása, illetve a magyarországi kőszéntelepek első összefoglaló leírása. Eltek a Kárpát-medencében is dinoszauruszok? Talán meglepő, de a válasz igen. A téma iránt fokozottan érdeklődő fiatal báró, Nopcsa Ferenc (1877-1933) szentpéterfalvai (ma Románia) birtokán őshüllő maradványokra emlékeztető csontokra bukkant. Bécsi professzora, Suess is meglepődött a leletek láttán. Három évtizedes munka után öt dinoszaurusz, egy ősi teknős, egy krokodil és egy repülő őshüllő 60 millió éves maradványait sikerült beazonosítania Nopcsának. Publikációival világhírűvé tette az Erdélyi-medence leleteit. Az ősmadarak tudományos kutatása Lambrecht Kálmán (1889—1936) nevéhez fűződik. A hazai botanikai kutatás jeles alakja volt Jávorka Sándor (1883-1961), aki több mint 100 új növényalakot fedezett fel, melyek közül 40 a nevét viseli. Kiváló munkatársa Csapody Vera (1890—1985) nemcsak a növénytani kutatásokban jeleskedett, hanem művészi adottságainak köszönhetően saját akvarelljeivel illusztrálta könyveiket. A kiállítás negyedik termében a Kárpát-medence kartográfiai feltárásának tudománytörténetét ismerheti meg a látogató. A közelmúlt kutatási eredményei alapján új, illetve átértékelt ismeretanyagot mutat be a kiállítás. Az 1528-ban kiadott Lázár-féle térkép hazánk első térképi ábrázolása. A mintegy 1500 földrajzi nevet tartalmazó térkép tájolása helytelen, de georeferált változata új kiállításunkon már látható lesz. Lázár térképét az UNESCO Világemlékezet Bizottsága a „Memory of the World" remekművek közé választotta 2007-ben.
